Ezek a pillanatok nagyon fontos momentumai az anyává válás folyamatának, hiszen a fizikai értelemben vett anyaság létrejötte nem mindig esik egybe lelki átalakulásunkkal. De fontos a magzatból hirtelen újszülötté vált kis lénynek is.

Az állatoknál – köztük is leginkább a madaraknál –, tudományosan igazolt az állítás, miszerint a születés utáni pillanatok, hatások bevésődnek a fiókák viselkedésébe. Ezért is totyognak a kislibák a mamájuk után. A legkorábbi benyomások döntő jelentőségűek az állat további fejlődésében.

„A korai tartós bevésődés – imprinting – lényege: tartós kötődés azon faj egyedeihez, amelyet az újszülött először megpillant. Ez az élet korai szakaszában kialakult kapcsolat az élet végéig tart, kiirthatatlan nyomokat hagy az egyedben.” – állítja Konrad Lorenz etológus.

A hetvenes években, az állati megfigyelésekből következtetve, kutatási eredmények sora állította, hogy a szülés utáni első percek élményei, az azonnali érintés,  befolyásolják az anya és a gyereke későbbi kapcsolatát. Azóta kiderült, az embernél nincs bizonyíték erre a tézisre. Hiszen társas kapcsolataink kialakulásánál nem feledkezhetünk meg a tanulásról, szemben az állatok előreprogramozott ösztöneivel.

Annak ellenére, hogy már tudjuk: a huszonévvel ezelőtti kutatók túlzott jelentőséget tulajdonítottak a korai kapcsolatteremtésnek, mégis elavult az anyáink korában természetes gyakorlat, hogy az egészséges babákat is csak felmutatják, azután megfürdetve, kicsinosítva, a csecsemőosztályra szállítják vagy inkubátorba teszik.

A császármetszéssel, vagy komplikációval szült mamák bűntudatot éreznek az elmaradt összebújás miatt. Koraszülött vagy elkülönített gyermekük érzelmi problémáit a korai kötődés elméletével magyarázzák. Szerencsére a legtöbb anya a saját bőrén tapasztalja: ahogy múlnak a hónapok, egyre erősebb szálak kötik gyermekéhez, a kettőjük köteléke független a szülőszobán átélt – valóban szívet melengető – élménytől.

Az édesanya és a gyerek viszonya számtalan mozzanatból tevődik össze, a születés utáni idő csak egyike ezeknek, de nem befolyásolja gyökeresen a harmóniát. Mai ismereteink szerint tehát semmi sem indokolja a szorongás vagy a bűntudat felkeltését azokban az anyákban, akiknek nincs módjuk azonnali kapcsolatfelvételre a babával a szülés után. A korai ölelés nem záloga a jó anya-gyerek kapcsolatnak, de kétségtelenül megkönnyíti a kezdetet.