A kézzel való bánás nehéz mesterségét minden csecsemőnek meg kell tanulnia nagyjából még első életévében. Nehéz tudomány ez is, mint minden mozgás, amelyhez sokféle izom pontosan összehangolt munkája szükséges. A „fogás” művészete kialakításának is meg vannak a maga fokozatai.

Eleinte a csecsemő ujjai önműködően zárulnak össze, ha valamilyen tárgy érinti a tenyerét.

Ez még csak reflex, a „fogás” nem tudatos kezdete. Ahhoz, hogy egy tárgyat megtaláljon valahol maga körül és meg is, tudja azt fogni, igen ügyesen össze kell hangolnia a látását a keze mozgásával.

Meg kell tanulnia, hogy miképpen nyújtsa ki a kezét a meglátott tárgy után. Amíg a szemével nem tudja hosszabb ideig figyelni, szemmel tartani a tárgyakat, addig a kezével sem tudja egyszerűen megtalálni őket, mert ha a szeme elmozdul az illető tárgyról, akkor a keze is csak a levegőben kalimpál.

Négy-öt hónapos korára születik meg ez az együttműködés a szemek és a kezek között, és ekkor kezdődik a fogás bonyolult műveletének gyakorlása is. Körülbelül egy-másfél éves korára tanul meg a baba majdnem hibátlanul bánni a kezével.

A kezek ezeket az elemi, egyszerű mozgásokat teljesen egyformán működve tanulják meg. Az egyik kéz előtérbe kerülése a mozgások során csak körülbelül tíz-tizenkét hónapos korban kezdődik. Addig a korig a csecsemő egyformán használja mindkét kezét. Az után kezd csak lassanként feltűnni a szülőknek, hogy a gyermek többet használja az egyik kezét, mint a másikat. Ilyenkor mutatkoznak az esetleges balkezesség első jelei is.

A balkezesség nem betegség. Az emberiség több mint egytized része balkezes. Valamiféle – esetleg örökletes – természetes fejlődési forma ez, nem jelent hibát sem a testi, sem a szellemi fejlettség szempontjából.

Ha másfél éves kor körül úgy tűnik, hogy a gyermek egyforma ügyességgel és gyakorisággal használja mindkét kezét, akkor óvatos neveléssel ki lehet fejleszteni a jobbkezességet. Ha azonban már ebben a korban erősen megmutatkozik, hogy a bal keze erősebb, ügyesebb, akkor súlyos hiba tovább is erőltetni a jobbkezessé nevelést.

A balkezesség az emberek egy részének természetes tulajdonsága. Felesleges a „szép kezed – csúnya kezed” – módszerével kínozni a gyermeket akkor, ha nyilvánvalóan balkezes.

Ez a módszer súlyos lelki hibákhoz vezethet. Hagyni kell, hogy úgy használja a bal kezét, mint más a jobbat. Később, ha értelmesebb lesz, esetleg ő maga fejleszti majd ügyesebbre a jobb kezét is. S ha nem, abból sem lesz az életében semmi különösebb hátránya.