Fajtái A tudományos kutatások során napjainkra több, mint 100 HPV-fajtát azonosítottak a szakértők. Ezeknek a papillomavírus-csoportoknak körülbelül 50 alfaja terjed nemi úton. Alapvetően két nagy osztályba sorolhatjuk a HPV-fajtákat. Az alacsony kockázatú papillomavírusok (HPV low risk) többnyire nem okoznak rákos elváltozásokat, viszont hatásukra condylomák – genitális szemölcsök – alakulhatnak ki, leggyakrabban a külső nemi szerveken, valamint a végbél nyálkahártyáján és bőrén.

A másik csoport a magas kockázatú papillomavírusok (HPV high risk) osztálya. Ezek a vírusok az esetek 90%-ában tehetők felelőssé a méhnyakrák kialakulásáért. A csoport legjelentősebb vírusai a 16, 18, 31 és 45-ös számot viselő fajták, melyek a HPV megbetegedések 80%-át okozzák.

Tünetek A nők kb. 80%-a találkozik élete során ezzel a vírussal, de az esetek többségében meggyógyul anélkül, hogy a fertőzésről tudomása lenne. Előfordul azonban, hogy az immunrendszer nem képes legyőzni a kórokozót. A fertőzés tünete lehet a szokatlan viszketés; fájdalom, vérzés szexuális együttlét során; szemölcsszerű elváltozás – condyloma – a nemi szerven. Sok esetben viszont hónapokig vagy akár évekig is tünetmentes lehet a betegség. Sajnos ez a tény növeli annak kockázatát, hogy a vírusfertőzött ember minél több partnerének adja át a HPV-t.

Terjedése A HPV többféle módon is terjedhet, de a méhnyakrák kialakulása szempontjából fontos HPV-fajtákat szexuális úton adják át. Ráadásul a papillomavírus egyéni sajátossága, hogy – a nemi betegségek többségétől eltérően – nem a testnedvek cseréjével fertőz, hanem bőrkontaktus útján, vagyis a hámsejtek átadásával. Éppen ezért az óvszer csupán az esetek 60-70 százalékában nyújt védelmet.

Kezelés, megelőzés Létezik védőoltás a HPV ellen. A vakcina kb. 90 ezer Ft-ba kerül és három részletben adható be. Sajnos az oltás pusztán a vírus azon 4 típusa ellen nyújt védelmet, melyek leginkább felelőssé tehetők a méhnyakrák kialakulásáért. Mivel azonban a betegség kialakulásában további HPV-típusok is szerepet játszanak, a védőoltás nem helyettesítheti a rendszeres nőgyógyászati rákszűrést. Viszont tovább nehezíti a helyzetet, hogy a citológiai vizsgálatok során nem szűrnek automatikusan HPV-re, annak kimutatásához külön vizsgálatra van szükség, melyet a TB jelenleg nem támogat.

A kialakult szituációt tehát joggal illethetjük „sakk-matt”-jelzővel: tudjuk, hogy mi okozza a méhnyakrákot, képesek vagyunk a vírus azonosítására is, de vizsgálat még került bele a TB által támogatott szűrővizsgálatok közé, hiszen a HPV-fertőzés nem egyenlő a rákkal. Csak éppen – bizonyos alfajai esetében – megvan rá a lehetőség, hogy annak kialakulásához vezet.