Tedd a szívedre a kezed, és válaszolj őszintén: mi az első reakciód, ha megcsíp a csalán? A legtöbb ember átkozódva vakarózni kezd, majd a házipatika eszköztárát kiborítva, csodakenőcs után kutat, hogy enyhítse kínjait. Gondoltad volna, hogy ez mennyire felesleges dolog?

A csalán gyógyhatását már évszádokkal ezelőtt is ismerték, a mai kutatások pedig ezt csak megerősíteni tudták. Számtalan módon, külsőleg és belsőleg is jótékony hatással van szervezetünkre, nem véletlen tehát, hogy gyógyteák, sőt gyógyászati készítmények összetevőjeként is gyakran találkozhatunk vele.

A növény leveleit és szárát apró, fullánkszerű szőröcskék borítják, melyek a testfelülethez érve szúró, égő fájdalmat okoznak, ezt alapul véve pedig köztudott, hogy az adott részen vérbőséget okoz. A sokak által átkozott tulajdonságot nagyanyáink számtalanszor kihasználták: ízületi fájdalmak elmulasztására, sőt ezek megelőzésére is alkalmasnak tartották a növényt, így önszántukból ostorozták magukat csalánnal.

A csalánnak rendkívül magas a vas- és egyéb ásványianyag tartalma, de fiatal hajtásaiban C-vitamin is bőven található. Főzelékként, teaként, borogatásként is alkalmazzák sokan, hiszen nemcsak az ízületek fájdalmára és köszvényre ajánlott fogyasztása, de vízható hatással is rendelkezik, mely húgyúti fertőzésben, a menstruációt megelőző puffadtság érzés enyhítésében, de a magas vérnyomás mérséklésében is jó szolgálatot tehet.