- Eképpen tájékoztat a Baziliszkuszról Hildegard von Blingen kilencszáz évvel ezelőtt.

...A fióka széttörte a héját és kibújt belőle, de lehelete, amit kibocsátott magából, olyan volt, mint a lángoló tűz. Amíg teljesen kifejlődik, ez az élőlény, mélyre ássa magát a földbe, azután újra előbújik, és mindent megsemmisít, ami az útjába kerül.

Ez a fantáziaszülemény évszázadokon át eleven volt. Úgy írták le a baziliszkusz mérget, mint valami egészen rendkívülit, és hogy ezek az állatok a „puszta nézésükkel és leheletükkel nemcsak embereket, hanem még más kígyókat is meg tudtak ölni. Azt mondják egyébként, hogy az elöregedett kakasok, életük hetedik vagy kilencedik évében némelykor egy tojást tojnak a trágyába, amelyből, miután egy varangy kikölti – később egy Baziliszkusz jön a világra, amely olyan mérgező, hogy mindazok, akik csak meglátják, vagy meghallják, rögtön szörnyet halnak.

Az alberti írások azt is állítják, hogy a Baziliszkusz hamuja elhatja a pókokat, és a mérgező állatokat, ezért szórták be vele az ókori templomokat. A Baziliszkusz ad az ezüstnek ragyogást, és az aranynak súlyt.

A Békakő a placodus vagy mezozoikumi lepidotus zománchal kerek és lelapult foga. Kedvelt amulett volt, különösen a 16. században, vesebántalmak ellen, alkalmazták továbbá  a mérgek felismeréséhez – akárcsak az orrszarvúpoharat –, és talizmánként a gyermekek számára. Többnyire gyűrűbe foglalták. Ugyanilyen hatást tulajdonítottak más fossziliáknak is, így például a megkövült sünöknek.

A Békakő keletkezését úgy képzelték el, hogy azt hitték a békákról, hogy mágikus kő van a belsejükben, amit kiköpnek, amikor nagy a hőség, de amit rögtön újra le is nyelnek, ha az ember hirtelen el nem veszi tőlük. Könnyen elő lehetett állítani a Békakövet úgy is, ha hangyák csontig lerágtak egy döglött békát. Bár Porta azt írja, ő szétszakított sok békát, de sosem talált követ bennünk.

A Békakőnek mágikus erőket tulajdonítottak. Ide tartozott az is, hogy a mérgező állatok harapása folytán keletkezett duzzanatokból ki tudta húzni a mérget.

Albertus magnus a Békakövet „bórax-nak” nevezi, amit ma is ismerünk, és használunk  a gyógyászatban. Feigius hasonló méregelszívó köveket emleget 1694-ben, amiket jezsuita misszionáriusok hoztak Kínából, és amelyeknek csodálatos ereje bebizonyosodott a viperák által megmart állatoknál, a kövek ugyanis „ahogy a vasra helyezik a mágnes” minden mérget magukba húztak.