A szobatisztaságra szoktatás általában 2,5-3,5 éves kor körül alakul ki. Előbb nappal, majd később éjszaka is képes kontrollálni magát a gyerek. A gyerekeknél akár 4-5 éves korig is sokszor előfordul, hogy elfelejtkeznek wc-re menni, hiszen nagyon lefoglalja őket a játék, és nem könnyű még nekik a figyelmüket megosztani. Ugyanakkor az a kérdés is felmerül, hogy vajon minden rendben van-e a gyermek körül az óvodában, hiszen a szorongás, a félelem, a tartós feszültség is okozhatja ezt a tünetet. A bepisilés ritkasága azonban inkább arra utal, hogy talán a játékba való belefeledkezés az oka ennek a dolognak. Ha mégis kétségeik vannak, érdemes megkérdezni a gyermek viselkedéséről, játékáról az óvónőt, gondozónőt. Az elfelejtés, feledékenység tulajdonképpen maga is megoldódik, hiszen a gyerekek figyelme, önértékelése, a szülőknek megfelelni vágyás igénye úgyis fejlődik, de azért van olyan módszer, amely ebben a gyermeket egy kissé meg tudja támogatni, illetve segíteni tudja ezt a fejlődést. Amikor bepisil a gyermek, arra kell biztatni, hogy legközelebb figyeljen jobban, és akkor biztos sikerül neki is úgy wc-re menni, ahogy a többi kisgyermeknek. Lehet a kicsi számára a korának és képességeinek megfelelő feladatot adni, amelynek elvégzése után meg kell dicsérni, hogy ő milyen nagy, ügyes, okos. A szobatisztaságra szoktatás során előfordulhatnak olyan események, amelyek befolyásolják annak sikerét. Az eredmény persze nem 1-2 nap után lesz látható, de remélhetőleg elegendő lesz ez az önbizalom és felelősség "fejlesztés", illetve annak a sugallása, hogy ő erre képes, és meg tudja csinálni. Az éjszakai ágybavizelés testi okokra is visszavezethető, de sok esetben valamilyen lelki konfliktus áll a háttérben. A problémát ráadásul fokozza, hogy a bepisilés ténye a gyereket is megviseli, ami további szorongást okozhat. Ha hosszabb idő alatt sem történne javulás, akkor persze érdemes elvinni a gyermeket pszichológushoz.  A szakirodalom 5 éves korig fogadja el a szobatisztasággal kapcsolatos kisebb nagyobb "baleseteket", a gyermek 5 éves kora fölött ajánlják, hogy a szülő keressen fel pszichológust, de remélhetőleg erre nem lesz majd szükség. A pszichológussal részletesen végig kell beszélni a szobatisztaság kialakulásának folyamatát, hátha sikerül kideríteni valamit. Azt kell kideríteni, hogy mi a kiváltó oka a bepisilésnek, mert csak így lehet változást elérni. A szidásnak ezért önmagában nincs értelme, mert az okozatra irányul és nem az okot szünteti meg.  Sokan tartózkodnak, sőt elzárkóznak attól, hogy pszichológus segítségét kérjék, mondván hogy a gyerek nem hülye. Természetesen nem is tanácsos minden aprósággal szakemberhez rohangálni. Sőt számtalan problémát a szülő saját maga is képes megoldani azzal, hogy kicsit jobban odafigyel a gyermekére, büntetés helyett biztosítja arról, hogy a segítségére van, – és türelemmel ténylegesen mellette is áll –, valamint ügyel arra, hogy legalább otthon elkerülje a teljesítménykényszer okozta stressz. Ha azonban mindez nem vezet célra, a gyerek érdekében nem szabad elzárkózni a külső segítségtől! Arról nem is beszélve, hogy sokszor a szülőnek sem árt, ha újragondolja a nevelési stratégiáját. Lippert Zsu