Akik találkoztak vele, nagy, emberszabású lényként írták le, az indiánok sasquatchnak hívják – mert persze ők is látták már. Nevét azokról az óriási lábnyomokról kapta, amiket állítólag maga után szokott hagyni, amikor épp az erdőben oson és bujkál gigászi termetével. Azért valljuk be, nem lehet könnyű dolga. A szemtanúk szerint ugyanis legalább két méter magas, teste erőtől duzzad, felegyenesedve jár, szóval vagy piszok jó rejtő színe van – bár azért ez nem lenne elég –, vagy szimplán nem is létezik. Ráadásul nyilvánvalóan Duncan MacLeod-dal is rokon tulajdonságokat mutat, miszerint halhatatlan, ugyanis soha nem találták meg a tetemét, pedig kitartó fanatikusok folyamatosan keresik őt. Élő, vagy halott formában is elégedettek lennének vele, a lényeg, hogy megkerüljön.

És vannak még bizonyos tudományos megfontolások is. Például ahhoz, hogy egy faj fennmaradjon, nagyobb létszámban kell létezniük, hiszen különben nem tudnak párosodni, genetikailag rövid időn belül elkorcsosulnak, és végül kihal az állatfaj. Ez a probléma a szibériai tigrissel, pandával, bálnákkal, stb., néhány ezer fős populáció nem elegendő a túléléshez! Így viszont legalább egy tízezer egyedet számláló Nagyláb csoportnak kellene valahol léteznie, és egy nagytestű, Amerikában élő új fajt biztos, hogy felfedeztek volna már eddig is.

Több mint kétszáz éve kutatják az ismeretlen lényt, ám eddig sem csontok, sem tetem, sem egyéb maradvány nem került elő, csupán az a néhány lábnyom – amikről sokszor bevallották a kutatók, hogy ők maguk csinálták –, illetve a néhány szemtanú állítása áll a Nagyláb létezése mellett.

Mint a világ más tájain, itt is, a helyiek legendái táplálták a modern emberek hiedelmét is, ugyanis az indiánok történeteiben szerepel egy óriási, szőrős emberszerű lény, ami baromi ijesztő és nagyon veszélyes.

Egyszer állítólag meg is örökítették az amerikai majomembert. 1968-ban Robert Patterson és Bob Gimlin kifejezetten azért indult útnak, hogy lefilmezzék a rejtélyes élőlényt. Amikor hirtelen szembe találkoztak eggyel, akkor már forgott is a kamera, az eredmény pedig egy igen érdekes filmfelvétel lett, melyet azóta a világon mindenhol áttanulmányoztak. A szakértők nem zárják ki sem annak a lehetőségét, hogy valóban valamilyen furcsa, két lábon járó lényt vettek filmre, de azt sem tartják lehetetlennek, hogy átverés az egész. A dolog fonákja, hogy Gimlin később kijelentette, hogy lehetséges, hogy ő is csupán egy nagyszabású átverés áldozata lett. Kezébe nyomtak egy kamerát, kivitték valahova, aztán valami volt ott – de ez a valami lehetett egy beöltöztetett ember is. Patterson véleményét már nem tudhatjuk meg, ugyanis magával vitte a titkot a sírba.

Nagylábúról úgy gondolják, hogy ha létezik, valamilyen előemberféle lehet, mint ahogy a világ más tájairól származó beszámolók szereplői is ilyen itt ragadt emberszabásúak lehetnek. Felmerül a gyanú, hogy hátha csak turistacsalogatásról van szó, tanulva Nessi sikeréből.

Hogy mi az igazság nem tudni, talán egyszer majd kiderül. Addig is rengetegen hisznek benne, és kutatják a nyomát Észak-Amerikában Nagylábnak, és valószínűleg még számtalan – a technika fejlődésének hála –, jobbnál jobb hamis felvételt és leletet lesz lehetőségünk megcsodálni. Mint néhány éve is, mikor két amerikai amatőr kutató „megtalálta” egy példány tetemét. Természetesen nem volt ott semmilyen tetem, vagyis volt, de azt ők készítették. Talán nem is baj, hogy nem tudjuk mi az igazság, mert akkor egy érdekes, sokakat vitára inspiráló legendával lennénk szegényebbek.

Kapcsolódó anyagok:

$$1299$$

$$1382$$

$$1286$$