Yves Henri Donat Dave Mathieu Saint Laurent tizenhét éves korában kezdte a szakmát a Christian Dior asszisztenseként. Mestere halála után hamarosan a Dior vezető tervezőjévé vált. Algériában született és az algériai függetlenségi háború idején behívták katonának, ahol húsz nap után idegösszeroppanást kapott és kórházi kezelésre szorult. Miután felépült elindította az YSL-t, akkori élettársával Pierre Bergé-vel.

A divatház, melyhez a nevét is adta, átírta az addig elfogadott öltözködési szabályokat a nemek egyenjogúsága alapján és a nők számára elfogadottá tette az addig kizárólagosan a férfiak privilégiumának számító ruhadarabok; a ballonkabát, a bőrdzseki és a nadrág viseletét. A hatvanas években mutatta be a Le smoking-ot, a szmoking nőiesített változatát. Megalkotta a trapézvonal-kollekciót, a szafariruhákat, a beatnik-look-ot és újra divatba hozta a 20-as, 30-as és a 40-es évek öltözködési stílusát.

Laurent a divatot művészetnek tekintette, merített Picasso és Van Gogh műveiből és bátran nyúlt vissza Shakespeare korához. Véleménye szerint mégis a test vonala számít mindenekelőtt, úgy gondolta a túldíszítés árt az eleganciának. Mindenhol azt nyilatkozta, egy nő szépségéhez elég egy fekete pulóver, egy fekete szoknya és egy szerető férfi az oldalán. Neve és ruhái összefonódtak a lázadással, az unisex darabok és átlátszó női blúzok tervezésével egyértelműen a szexuális forradalom mellett tette le a voksot, és elsőként szerződtetett színes bőrű modelleket a kifutóra.

Egyik parfümjét saját maga reklámozta, meztelenül, mellyel botrányt is kavart, az illatiparban mégsem ez, hanem az Opium hozta számára a legnagyobb sikert. Hirdette a nemek egyenlőségét divattervezői munkásságán kívül is. Számos híresség viselte büszkén ruháit, például Claudia Cardinale, Romy Schneider, kedvenc modellje Catherine Deneuve volt.

A Gucci 1999-ben megvásárolta az YSL-brandet utcai viseletek tervezéséhez, de a többi továbbra is Laurent kezében maradt. Életművét számos elismeréssel jutalmazták, tavaly decemberben pedig Nicholas Sarközy francia köztársasági elnök a Francia Becsületrend Főtisztje címet adományozta neki. 2002-ben vonult vissza végleg, egészségügyi problémákra hivatkozva.

Életét a siker mellett végigkísérte az alkohol, a drog és a depresszió ellen vívott harc. A mindennapi viseletek megújítója önmagát legszívesebben kézművesnek, boldogsággyártónak nevezte.