Mi él át egy cipőbolond? Képzelj el egy gyönyörű cipőt. Alakja kecses, a színe mesés, a sarka olyan, mint az álom. Ahogy ebben a cipőben belibbensz a buliba vagy a munkahelyedre és mindenki irigykedve csodálja legújabb szerzeményedet. Te kerülsz a középpontba azzal a szépséggel. Ki ne szeretné ezt minden nap átélni? A sok dicséretet, a bókokat és az elismerő tekintetet. Ezt pedig a legtöbbször a cipődnek tulajdonítod.

Meglátni és megszeretni. Körülbelül ez a két szó az, ami tökéletesen leírja a cipőgyűjtők érzéseit. Ahogy a kirakatba pillantva meglát egy gyönyörű pár cipőt – amiből lehet, hogy otthon több példány is várakozik –, és érzi, neki azt a darabot meg kell szereznie! Benyargal a boltba, követeli a cipőt az eladótól, majd belebújva úgy érzi, megváltozik a világ. Ő maga pedig egy tündérkirálylány magas sarkakon. Csupa elegancia és báj. Megveszi a cipőt, gondosan becsomagolja és beteszi a többi közé a szekrénybe, nehogy valami baja essen. És másnap a munkába menet felveszi, és boldog, mert úgy érzi, övé a világ.

A cipőmániának több formája létezhet. Vannak egyszerűen a cipőbolondok, akik úgy tudnak örülni egy szép párnak, mintha milliókat nyertek volna a lottón. Csillognak, villognak vele, imádják, és ha tehetik, mindig az aktuális kedvencet hordják. Egy fokkal vannak felettük a cipőimádók. Ők azok, akik megveszik az imádott topánt és dobozzal együtt el is teszik, nehogy valami baja essen. Vigyáznak rá, mint valami egyedi értékes darabra és csak különleges alkalmakkor veszik fel. A harmadik típus a cipőmániás. A cipőőrület netovábbja. Gyűjti a szép darabokat megszállottan, az embereknek csak a lábát figyeli, és minden egyes egyedi darabért képes harcba szállni. Otthon a cipőknek saját helyük van, esténként még egy utolsó pillantást vet rájuk, mielőtt aludni menne, és talán meg is simogatja a kedvencét. Reggel gondosan előveszi az egyik legtöbbször használtat, nehogy az újaknak valami baja essen, és abban megy el dolgozni.

A cipők gyűjtése egyfajta pótcselekvés a számára. Valami hiányzik az életéből, kell, valami, ami lefoglalja. Sokszor magányosak vagy felületes a kapcsolatuk az emberekkel. Mottójuk „a cipőből sosem elég”, és ezt ők komolyan is gondolják. Kell egy pár minden alkalomra, szinte minden ruhához. Nem univerzális, a legtöbb ruhához illő cipőben gondolkodnak, hanem abban, hogy a piros lakkcipő mennyire passzol a fekete kisestélyihez.

A cipő a barátnőnké válik. Hisz az sosem hagy cserben, mindig ott van, amikor kell. Segít a csábításban. Hűséges, hiszen nem változik a lábméretünk a hízás vagy fogyás során. Így sosem okoz sem bűntudatot, sem rossz érzéseket, mint a farmerünk, amikor már húsz perce próbáljuk begombolni a gombot rajta. Ilyenkor szidjuk az esti nasikat, és érezzük a bűntudatot, hogy az utolsó sütit nem kellett volna megenni. A cipő nem ilyen. Csak szépen beledugjuk a lábunkat és már úgy áll mintha ránköntötték volna.

A mániákus azonban nem monogám típus. Addig szeret egy cipőt, míg meg nem lát egy másikat. Ami akár még aznap is lehet, hogy épp a leggyönyörűbbet vette meg, amit még sohasem látott. Aztán ott terem a kirakatban egy másik csodacipő, aminél nincs szebb a világon…