A napokban egy szigorúan vegetariánus házaspárnak kell bíróság elé állnia Franciaországban saját gyermekük “elhanyagolás, illetve éheztetés okán” okozott halála miatt. A szakorvosi vélemény szerint a 11 hónapos kislány halálát közvetve az okozta, hogy szülei anyatejen kívül nem voltak hajlandóak mással etetni a kisbabát, akinél ennek következtében súlyos vitaminhiány és alultápláltság lépett fel.

Mikor a baba néhány napja rosszul lett, a híradások szerint a szülők már hiába hívtak mentőt, az orvos már csak a halál időpontját mondhatta ki. Ám a csecsemő alultápláltsága korához képest így is nyilvánvaló volt, ezért az orvos jelentette gyanúját a rendőrség felé, amely eljárást indított a szülők ellen.

 A kép csak illusztráció!

Stephane Daquo, az édesanya ügyvédje elmondta a sajtónak, hogy a kislány halálának idején a szülők szigorú vegetariánus diétához tartották magukat és gyermekeiket is (a párnak van egy 13 éves kislánya is). Nem ettek semmilyen állatiétel-származékot, nem használtak mesterséges gyógyszereket és igyekeztek a lehető leginkább bio életmódot folytatni. “A szülők úgy döntöttek, hogy nem követik az orvosuk tanácsát a kórházi kezelésre vonatkozóan, mikor a kislány 9 hónapos felülvizsgálatán bronchitiszt és súlycsökkenést állapítottak meg. Ehelyett inkább otthon, természetgyógyász könyvekre támaszkodva káposztás, mustáros borogatással, illetve agyag- és földfürdővel próbálták a csecsemőt kúrálni” - nyilatkozta Daquo. A házaspár jogi képviselői szerint a szülők tisztában vannak vele, hogy mekkora hibát követtek el és ez milyen következménnyel járhat (akár 30 év letöltendő börtönbüntetéssel is) rájuk nézve. Az esetet olvasva nehéz bármelyik oldalra is letenni a voksunkat teljesen tiszta szívvel. Míg egy szándékosan gyilkolót gondolkodás nélkül könnyedén elítélünk, addig az ilyen esetekben már hosszabban el kell gondolkozzunk. A szülők bűnükért vajon milyen súlyos büntetést érdemelnek az életfogytig tartó bűntudaton és önvádon túl? A szülők bűnösségét ugyanis senki sem kérdőjelezi meg. Hiszen nyilvánvalóan bűnösek abban, hogy felelőtlenül a saját életmódbeli meggyőződéseiket helyezték gyermekük egészsége elé és bűnösek abban is, hogy ostobának nevezhető módon eldöntötték, orvosok, tudomány csak rossz tanácsokat adhat számukra, melynek következtében, még ha nem is szándékosan, de tetteikkel csecsemőkorú gyermekük halálát okozták. De vajon elég ez ahhoz, hogy két gyászoló szülőt, aki bolond módon, de egyáltalán nem szándékosan, ám saját hibájából kifolyólag elvesztette egy gyermekét életfogytiglan börtönbe zárjanak? Szerencsére nem a mi tisztünk lesz dönteni ebben a kérdésben.

 A kép csak illusztráció!

A szülői felelősség ma is egy súlyos kérdés. Ha csak a saját tetteinkért, életünkért kell felelősséget vállalni, az még nem nyomja akkora súllyal vállunkat, mint mikor már egy másik, magáról gondoskodni sem tudó élet súlyát is hordoznunk kell. Nincs olyan szülő, aki saját életmódbeli meggyőződéseit, gondolatait akarva-akaratlan ne vinné bele gyereknevelési döntéseibe, de a legtöbb szülő el tudja dönteni, hogy miként építhetők be ezek egy gyermek életébe egészségesen. Azonban az eset kapcsán néhány kérdés felmerül bennünk is. Ezzel kapcsolatban Csordás Ágnest, a Magyar Védőnők Egyesületének elnökasszonyát kérdeztük meg. donna.hu: Meddig elég a csecsemő táplálására az anyatej? Cs. Á.: Optimális körülmények között 6 hónapos korig elég, ha a babát anyatejjel táplálják, de ezt az orvosi és védőnői konzultációk során ellenőrizzük, és ha szükséges, már el kell kezdeni a mellétáplálást esetleg korábban is. donna.hu: Ha az anya valamiféle speciális diétát tart a várandósság és/vagy szoptatás ideje alatt, akkor milyen kiegészítő táplálékra van szüksége a csecsemőnek? Cs. Á.: Ez babánként változik. Mivel itthon a védőnő munkája már a várandósság ideje alatt megkezdődik, így az már a várandósság idején tudomásunkra jut általában, ha az anya valamilyen egészségügyi, vagy akár életmódbeli diétát tart. Ennek tükrében pedig már előre fel lehet készülni a baba későbbi táplálására. Bár, mint ahogy azt említettem, minden baba helyzete más. A táplálásuk függ attól, hogy milyen korúak, milyen a súlyuk, egészségi állapotuk és persze az anya helyzete is. Ebben a szituációban tehát nincs univerzális válasz. A szülők együttműködésén sok múlik, a védőnő felelőssége abban van, hogy ismertesse a szülővel a különböző diéták esetleges veszélyét a magzat/gyermek fejlődésére nézve, és amennyiben úgy látja, hogy ennek ellenére a gyermek nem fejlődik, jelezzen a háziorvos és – ha szükséges – a Gyermekjóléti Szolgálat felé. Ti hogyan látjátok ezt a helyzetet? Ti tartottátok valamilyen speciális életmódhoz magatokat a terhességetek idején? A témában ITT olvashatjátok további cikkeinket!

Van véleményed? Érdekel egy téma, amiről még nem volt itt szó? El akarod mondani? Csatlakozz Facebook oldalunkhoz és mesélj, kérdezz!