A banda - amely első koncertje előtt két nappal állt össze - mára igazi, komoly, nagy tekintélynek és szeretetnek örvendő kulcszenekara lett az ex-jugoszláv térségnek. Ez a szlovén formáció nem viccel, mármint minőségben nem, ahogyan nagybácsikáik, a Laibach sem, vagyis a léc jó magasra van téve, azzal a különbséggel kettejük között, hogy ők jóformán minden mondanivalójukban a nagy tekintélynek örvendő poszt-punk zenekarnak az ellentétei a reggae közvetlenségével és életörömével, a ska eleganciájával és lazaságával, a punk rafináltságával és erejével, valamint a metál pimaszságával és sodrásával, vagyis úgy csapnak örömkoncerteket, hogy a félelem és a tekintélyelvűség helyett a humorral, a szépséggel és az örömmel operálnak.

Az Elvis Presley és Michael Jackson nevének találomra való párosításával – kicsit Marylin Manson mintájára – magának az Elvis Jackson bandanevet kijelölő együttes mára olyan dadaista brand lett, amely zajos sikerrel megjárta már Németországot, Hollandiát, Olaszországot, Japánt, Spanyolországot, Portugáliát és még hosszan sorolhatnánk. Mestereik között számon tartják a Bad Brains, a Slayer, a Sublime, a Beatsteaks, az RKL és más alap klasszikusokat, miközben alkalmuk nyílt már együtt játszani olyan neves bandákkal, amilyen a Fishbone, a Toasters, a Looking Up, a Burning Heads, a Murphy's Law, a Vice Squad, a Subhumans, a Edna's Goldfish, az Offspring, az Asian Dub Foundation, a Vandals, a D.O.A. és mások.

Legújabb lemezüknek a producere az a Bill Gould, akit már a Faith No More, a Brujeria, a Beatsteaks és a Kultur Shock producereként is megismerhettünk. Míg a mestermunkát a Radio Star stúdióban az a Rich Veltrop végezte, akit viszont Tom Petty, a Rage Against the Machine, a Slayer, a System of a Down, a Red Hot Chili Peppers és más kiválóságok lemezeit is mastereként jegyzi.

Felállás: David Kovšca Buda – ének, Boštjan Beltram Berto – gitár, Erik Makuc Slavc – basszusgitár és Marko Soršak Soki – dob.