Dalban mondom el neked,
Mit szavakkal nem lehet,
Szívem téged úgy szeret,
Hogy kimondani sem lehet!
Pedig tudom:
Elronthatom életem,
Ha rád várok szüntelen!
Félek, szíved nem szeret,
Lelkem mégis rád nevet.
Elmondom hát neked,
Mindent felülmúl a képzelet:
Álmodom puha ajkad édes csókját,
Ölelő karjaid lágy béklyóját,
Vágyom ölelésed szerelemtől édes mámorát,
Bársonyos édes hangod kéjes sóhaját.
Vágyom lágyan simogató szép kezed,
Hogy boldogan csillogjon a két szemed,
Csókokkal borítanám be drága tested,
Amíg szíved egész bele nem remeg.
Szürcsölném ajkaid édes csókját,
Innám izzó tested minden illatát,
- Vágyom, hogy boldogságtól forrjon a levegő,
buja tánctól gyűrődjön a lepedő… -
Vad táncot járjon formás kebled,
Szívem, lelkem eggyéforrjon veled.
Összecsókolnám drága tested minden zegzugát,
Hogy éreznéd a szerelem minden mámorát!
Forró öledből lázasan szürcsölném a kéjt!
Oly szép lenne szemedben látni a boldog fényt,
Lecsókolni róla boldogságod édes nedűjét,
Gyógyírként szívemre szívni harmatos örömét!
Vadul dobog, zakatol szerető szívem,
Amíg mindezt a drága sok csodát képzelem,
Hogy ábránd-e minden álmom,
Lesz-e végül boldogságom?
Szavadtól függ, én nem tudom!
Így hát remélek, és tovább álmodom.
Érzem szívem - még vágyakozva remél, eped -
Nincs erőm, hogy mondjam: ég veled!
Ezért hát, most újra meg újra…
Dalban mondom el neked,
Mit szavakkal nem lehet,
Szívem téged úgy szeret,
Hogy kimondani sem lehet…
… hogy kimondani sem lehet! ...
Bp. 2002.03.15. Hétházy Rezső
(Dalszöveg a szerzői-előadói CD-ről )
