Haragszik a szemed, a kezed, forr a dühöd, árad. A nem akarom számít csak, és pár hang. Ujjad emeled, visítva fenyegetsz, megszidsz. Elmész, nem beszélsz, dobálsz, elmotorozol... Brümmögve ül az út két oldalára a por.

Szeretném, ha szívedbe tűznél, mint valami fontosat. Míg éveid ujjaidon számolod, pereg a gondolat. Félek, nem ölelsz többet, haragszol Morcoskám, Bedübörög pitvaromba, szűken,de elfér, Felkeres, lépcsőre ül velem a magány.