Ha ellenünk vétkeznek, megbántanak vagy megaláznak minket, rögtön a revans jut eszünkbe. Élvezettel tölt el minket, ha a bosszún járhat az eszünk, rengeteg időt tudunk eltölteni a visszavágás lehetőségeinek végiggondolásával. Újrafogalmazzuk, átírjuk, majd megint megváltoztatjuk a kitervelt bosszúnkat egészen addig, amíg tökéletesnek nem találjuk azt. Fűt minket a vágy és az, hogy a legszebb öröm még mindig a káröröm.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a bosszú a tehetetlenségünkből táplálkozik. A friss sérelem miatt képesek vagyunk félretenni a szégyenérzetünket, az sem zavarna minket, ha bosszúnk fedné fel a csúf tettet, amit elkövettek ellenünk. Igazságot akarunk bármi áron! Még nagyobb a bosszúvágy, ha mások is tanúi a megszégyenülésünknek, hisz ilyenkor egónk még jobban megsínyli. Mivel a tehetetlenség semmi más lehetőséget nem hagy, így a másik nyomorán szeretnénk visszanyerni önérzetünket. Kötelességünknek érezzük, hogy a másik keservén diadalittas arccal mosolyogjunk, és ha lehet, minél több szempár előtt szégyenítsük meg az ellenünk vétkezőt.

Nem is a bosszúállás, hanem a bosszú tervezése a legédesebb számunkra. A fantáziánk mindent megenged, nem kell retorzióról vagy ismételt bosszútól tartani. A végrehajtás, azaz maga a bosszúállás csak rövidtávon ad kielégülést sérelmünkre. A felszabadult időnkben újra nyomorultnak érezhetjük magunkat, esetleg tudatosodhat bennünk, hogy mégsem érdemelt olyan bánásmódot az a személy, akin kitöltöttük minden haragunk. Tehát ott találjuk magunkat, ahol a part szakad, a másik félnek ugyan lehet, hogy rossz lett, de a mi helyzetünk sokat nem változott. A diadal helyét felválthatja az elkeseredettség és az önsajnálat, az is kiderülhet, hogy méltóságunk jobban megcsorbult a bosszú megtétele által, mintha bele sem kezdtünk volna. A bosszúállás nem törli el a sérelmeket.

A legjobb megoldás, ha nem a másik lejáratását tűzzük ki célként akkor sem, ha tette ezt kívánja meg. Észre fogjuk venni, hogy a bosszú nem is olyan édes, mint ahogy azt gondoltuk. A tervezgetéssel elvett idő hirtelen felszabadul, és egy csöppet sem leszünk megelégedve az eredménnyel. A problémát más oldalról kellene megközelíteni, érdemes időt fordítani arra, hogy önbecsülésünk visszanyerje eredeti formáját. Mi lehetne a legnagyobb bosszú, mint lerázni magunkról a sérelmet és minél gyorsabban helyreállítani a sérült önbecsülésünket. Minden egyes bosszúval töltött perc elvonja saját magunkról a figyelmet. A tervezgetés amilyen jól esik, annyira káros is, hisz stresszeljük a problémával magunkat. A bosszú középpontjában a gyűlölt személy áll, így folyamatosan vele foglalkozunk, de róla meg kell feledkeznünk és saját magunkra helyezni a hangsúlyt!

Nem érdemes saját dugánkba dőlni, csupán mert a bosszúszomjunk elnyomja a józan eszünket. Nem kell minden sérelmet lenyelni, de végig kell gondolni, melyik út a legalkalmasabb ahhoz, hogy megszabaduljunk a tehertől. Hagyjuk ki az energiaigényes bosszúhadjáratot, és kezdjük rögtön saját magunk újjáépítésével. Lehet, nehéz feladat lesz eldönteni, mi is a fontosabb, a másikat lejáratni vagy önérzetünket helyretenni, de a kettő együtt csak a legritkább esetben sikeres. Saját magunk rendbehozatala pedig minden egyéb bosszúnál méltóbb büntetés a másik fél számára.

-TT-