Bence lassan betölti a tizennegyedik életévét, de még mindig olyan optimista és ártatlan, mint születésekor volt. A világ nem tudta megrontani, mert a természet egy különleges falat vont köréje: Bence halmozottan sérült. Édesanyja, Katalin egyedül neveli őt. Amikor végre teherbe esett, ő és a férje voltak a legboldogabb emberek a világon. Ám a szülésnél komplikációk léptek fel és a súlyos oxigénhiány miatt a kisfiú agya sérülést szenvedett.

Bence még egy éves sem volt, amikor az édesapjáról kiderült, nem elég erős a feladathoz. Magára hagyta fiát is és feleségét is. Azóta ketten élnek egy dunántúli faluban, ahol szeretik és munkával támogatják őket.

A testvérem vigyáz hetente kétszer a kisfiamra, amíg én végigjárom három osztrák házaspár falubeli nyaralóját. Port törlök, mosok, szellőztetek és gondozom a kertet, hogy hétvégén csak pihenniük kelljen. – meséli hálás sóhajjal az anyuka. Ez persze közös titok a faluban, hiszen ezzel a jelképes „fekete” keresettel helyettesíti a sosem látott gyerektartást.

Közben Bence a szőnyegen ül és halkan dudorászik. A dallamot nem ismerem fel, de határozottan az az érzésem, hogy egy kedves gyermekdalt énekel. Az ő világa örökre gyerekdalokból, tologatós pillangóból és fa építőkockákból áll majd.

Bence sokáig csak tolószékkel tudott közlekedni. Édesanyja bátorította arra, hogy a számára kedves helyeket – mint amilyen a családi fészek vagy a nagynénje háza – egyedül fedezze fel. Bár járni  édesanyja támasza nélkül nem tud, de megtanult négykézláb mászni. Így a lakáson belül oda megy, ahova akar. Ha édesanyját keresi, akkor nem csak hívogatja, hanem utána is megy.

Sem a falu, sem a közelebbi szomszédok nem akarták hosszú ideig elhinni, hogy Katalin ilyen bátran vállalja a mások számára elképzelhetetlen terhet. A hitetlenebbek szinte várták, hogy mikor törik bele a feladatba.

– Sokszor csak azért jöttek ki a kertbe köszönni, hogy közelről megnézhessék az arcomat. Bele akartak nézni a szemembe és azt látni benne, hogy hamarosan én is úgy teszek majd, mint Bence apja. – mondja minden indulat nélkül Katalin – Aztán belátták, hogy bennem csak szeretet van a fiam iránt. Régen nagyon nehéz volt, és a mai napig is vannak pillanatok, amikor nagyon nehéz, de ezt Bence sosem fogja megtudni.

Évek múlva Katalin viselkedése végleg meggyőzte a falut. Mindig bátran viselte a terhet és sosem panaszkodott. Nyíltan nem bánkódott a sorsáért, örült annak, hogy van egy fia aki mindig mosolyog rá. Gyakran megijesztette a gondolat, hogy Bencének örök életére szüksége van rá, ezért vele nem történhet semmi baj. Ha gyerekének szüksége volt rá, akkor minden problémáját félre tette és odafordult hozzá. Büszke arra, hogy a falubeliek tisztelik és nem nézik le, amiért nem „teljes értékű” gyerek édesanyja. Igazi tiszta lélek, egy erős nő, aki hálát ad fiáért és nem átkozza sorsát. Ő sem született hatalmas lelki akarattal. Az évek során fejlődött a személyisége úgy, hogy szem előtt tartotta annak tisztaságát és csak egyetlen érzést hagyott magán eluralkodni: a szeretetet.