Egyre nagyobb teret hódítanak maguknak a természetes gyógymódok, melyek a test-lélek-szellem hármasának egységként kezelésével igyekszenek gyógyírt hozni számunkra. A kineziológia is egyike ezen gyógyító ágaknak, melyet 1997 óta Magyarországon hivatalosan is elismernek.

Annak ellenére, hogy a kineziológia már több mint két évtizede állami szinten is jegyzett szakma, sokan még csak hallomásból ismerjük, vakon találgatunk, hogy tulajdonképpen mit is takar. Erről beszélgettem Todorov Radiszlávné Nemzetközi Kineziológus oktatóval és ETI vizsgás kineziológussal, aki 1994 óta foglalkozik ennek a képesség-készség-személyiségfejlesztő módszernek a One Brain ágával.

A kineziológia magyarra fordítva azt jelenti: mozgástan. Mit kell ezalatt értenünk, energiaáramlást?

Nem, nem egészen. Mindenünk mozog, ha valami nem, akkor nem élünk, a mozgás a lételemünk. Minden egyes sejtünk mozgásban van, információt közvetít.

Ezek szerint akkor a kineziológia azt biztosítja, hogy minden egyes apró részünk optimálisan mozogjon? Hogyan?

A két agyfélteke kiegyenlítésével. Amikor valamilyen stressz ér minket, az agyban vakfoltok keletkeznek, ezeket oldjuk fel a rendelkezésünkre álló számtalan korrekciós módszer egyikével. Az első lépés mindig az – és többek közt ez az, ami nekem a kinezben nagyon tetszik –, hogy a probléma forrását keresi és kezeli. Hál’ istennek ma már az orvostudomány is elismeri, hogy a fizikai betegségek a lelki problémákra vezethetők vissza.

Igen, ezt manapság egyre több helyen hallani, hogy kell elképzelni, hogyan válik egy minket ért stressz betegséggé, kilátástalannak tűnő élethelyzetté?

Biztos te is jártál már úgy, hogy valaki elsőre nem volt szimpatikus. Nem tudtad, miért. Nos, azért, mert tudat alatt emlékeztetett valakire, akivel korábban kisebb-nagyobb összetűzésbe keveredtél. Ilyenkor visszalépsz életednek abba a szakaszába, ahol ezt a konfliktust megélted. Így az évek alatt számtalan hasonló helyzetet élünk meg, és ezek egymásra halmozódnak, testi-lelki gondokat okoznak. A hozzám fordulókkal megkeressük ezeket a helyzeteket, a hozzájuk kapcsolódó érzéseket, megnézzük a mélységüket, hogy mikor jöttek létre bennünk első alkalommal.

A kezelés során ezt az érzelmet fogod feloldani?

Igen, a kliensnek keresünk egy olyan kort az életében, amihez nem köt traumatikus élményt, csak egy epizód, amikor gyengéden tudjuk oldani a negatív érzéseit, tulajdonképpen a nullára visszük a korrekciókkal, ezáltal a jelenben is megváltozik az érzet, hiszen a múlt fájdalma irányít.

Honnan tudod, hogy merre indulj el, hol keresd a baj forrását?

A kézen izomtesztet végzek, miközben kérdéseket teszek fel a kliensemnek. A test ugyanis mindent tud, összeköttetésben van a tudatalattival. Bármit kérdeznek tőlem, a tudatommal akármit mondhatok, ám a tudatalattimmal már nem, az az igazi belsőmmel van összeköttetésben.

Tehát, ha én felkereslek egy problémámmal, akkor megnézed, hogy mi is a gyökere, és már vethetjük is bele magunkat az oldásába?

A hozzám fordulókkal célokat szoktunk kitűzni, azt, hogy ezeket milyen sorrendbe állítjuk, a teszt eredményei határozzák meg. Tehát lehet például, hogy valaki egy hatalmas párkapcsolati problémával keres meg, ne nem rögtön azzal dolgozunk, előtte egy utat kell bejárni. Szoktam mondani, hogy ha a hegy lábánál állunk, nem ugorhatunk fel rögtön a tetejére.

Magyarul, fokozatosan haladtok. Általánosságban hány oldásra van szükség?

Minimum 2-3, de nem én határozom meg, mindig megkérdezem a testet, akar-e még velem találkozni, szükséges-e még együtt dolgoznunk. Természetesen a kliens is dönthet úgy, hogy többet nem jön, a választás mindig az övé.

Mennyire kell a hozzád fordulóknak aktívan részt venni a kezelésükben?

Szeretem, ha a segítségemmel ugyan, de egyedül jönnek rá, hogy mi áll a gondjaik-bajaik hátterében. Két kezelés között lehet házi feladatot is adni, de én személy szerint nem szoktam túlzásba vinni, emberek vagyunk, a legtöbbünknél 3-4 napig tart a lelkesedés…

Igen, emberek vagyunk, és valljuk be, szeretnénk tudni, pontosan mit is várjunk, vagy ezt így nem lehet konkrétan megfogalmazni?

Mindig arra kérem a hozzám fordulókat, hogy két oldás közt figyeljék magukat. Leginkább ahhoz hasonlítanám a legelőször érzékelhető változásokat, hogy mielőtt eljön valaki, olyan, mintha idegesen vezetne, káromkodva, mert a másik lassan araszol előtte. Utána pedig válogatott szitkok helyett mosolyogva annyit mond: „Haladjál már, mazsola!” Ha pedig én megváltozok, a körülöttem lévők, a kapcsolataim, viszonyulásaim is megváltoznak, jobbá válik az életem, könnyebben oldom meg a problémáimat, hatékonyabban kezelem a szociális kapcsolataimat, nagyobb mértékben ki tudom használni a bennem szunnyadó lehetőségeket, és mivel oldottabb vagyok, a betegségekkel is képes lehetek megküzdeni, ellenállóbbá válok velük szemben. Mindenki egy csoda, egy békés, kiegyensúlyozott ember. Egységben lenni magaddal – ez a lényeg…

Ajánljuk még:

Finomhangolás – kranioszakrális terápiával

Lemerültél? Add a lábad!

Halld meg, nézd meg, tedd meg

A legforróbb masszázs