Bármennyire is élénk az egyre magasabb ingerküszöbre hajazó sorozatok kreálóinak a fantáziája, az élet gyakran produkál olyan eseményeket, melyek messze lekörözik a legkreatívabb elméből kipattant sztorikat is. Az esküvők, lakodalmak se kivételek ez alól. Össze is gyűjtöttünk néhány esetet, melyek vagy az ifjú párral, vagy a násznép egyes tagjaival történtek meg.
Saját élmény: Úgy tíz évvel ezelőtt történt a barátnőm esküvőjén, a templomi szertartás kellős közepén. Az egyik anyagilag jobban eleresztett srácnak nem pusztán telózásra és sms-ezésre alkalmas mobilja volt, de a rádiót is be tudta fogni rajta! Nem is kapcsolta ki soha – még isten házában sem. A készülék pedig szerette, ha a figyelem középpontjában van. Meg is szólalt. Ám nem pusztán csörgés formájában, az olyan hétköznapi lett volna. A rádiója kapcsolt be, éppen a híreket olvasták, tömegbalesetről. Utólag belegondolva talán az égiek akarták tudatni, hogy ennek a frigynek nem kellene megköttetnie, alig egy évre rá ugyanis véget ért, méghozzá elég csúnyán…
Renáta: „Anyu esküvőjén minden flottul meg volt szervezve, éppen csak egy valamire nem gondoltunk, hogy a menyasszonyrablás idején zárva lesz a szórakozóhely, ahol anyunak a megmentőjét, azaz újdonsült férjét kellett volna várnia. A fiúk elrabolták, mi pedig vártunk, hogy mikor kerül elő. Már gyanúsan sok idő eltelt, mire egyszer csak visszajött a férj, hogy az ara nincs a helyén, nem találják, most mi legyen. Persze az elrablók közül senkinél nem volt telefon, így egy dolog maradt: bejárni a környező helyeket, hátha valahol meglesz. Elindultunk keresni, de sehol sem volt, a lagzi pedig már majd egy órája állt. Végül kiderült, hogy az ara a lagzi helyszínétől 50 méterre, egy késdobáló talponállóban várta megmentőjét. Többször is elhajtottunk a hely előtt, de eszünkbe nem jutott volna, hogy bemenjünk, pedig ott volt egy karnyújtásnyira.”
Niki: „Az egyik barátnőm nővére és párja már túl voltak a házasságkötéssel járó csókon is, mikor a vendégek szóltak az anyakönyvvezetőnek, hogy szép és jó volt a szertartás, csak éppen a gyűrűhúzás maradt ki a ceremóniából. Kezdhették elölről az egészet.”
Kamilla: „Hárman vagyunk testvérek, és meglehetősen eleven gyerekek voltunk. Az se hatott meg minket, mikor lakodalomban voltunk. A testvérem a vacsoraasztalnál is bohóckodott, hátrabillentette a fejét. Az éppen a levest szervírozó pincér meg megbotlott benne, az egész tál tartalma a nyakába zúdult. Mondtuk is, hogy ez aztán az igazi nyakleves.”
Sándor: „Az édesanyámék lakodalmában a menyasszonyszöktetés hiúsult meg. Az egyik sógor felkapta az új asszonykát és szeretett volna elinalni vele, ám az ara cipője beleakadt a terem nem túl jó padlózatába, és mind a ketten elzakóztak. Így a „lopás” meghiúsult, de szerencsére senkinek se lett baja.”
Orsolya: „Vonultunk nagyban a templomba, de valamiért megállt a menet. Nem értettük mi van. Végül kiderült, az ajtó zárva, a kulcs a kántornál, aki meg elutazott. Végül a tiszteletes betörte az ajtót és az ifjú pár a nem mindennapi közjáték után egybekelhetett.”
