Perkins Gilman, egy kiváló elméjű gyermeknevelőnő azt írja, (1900-ban) „Az engedelmesség sokszor nem egyéb, mint a gyermek helyes ösztönének természetellenes keretbe való kényszerítése!

Engedelmességre, rendre a szülők a gyermekeket szelíd, nyugodt hangon utasítsák. Soha türelemmel, idegen ordítozással, amely után már csak  a verés következhetne.

A legjobb nevelési mód, a jó példa. Már a csecsemőben kifejlődik az utánzó ösztön, amely a gyermekben hihetetlen erős tulajdonság. Sokszor tapasztaljuk, hogy a csecsemő nevetése az édesanya nevetéséhez hasonlít, sőt néha az arcjátékát is átveszi. A gyermekre legjobban a szülők példája ragad. A szülők azért, ha már másképpen képtelenek, legalább a gyermekeik előtt természetesen, helyesen, és példásan éljenek.

Ahol rendetlenséget, piszkot veszekedést, szivarozást, ivást, kártyázást lát  a gyermek, ott nem lehet jót várni a neveléstől. A társaság, a pajtások hihetetlen nagy befolyást gyakorolnak a gyermek jellemére. Néhány óra alatt teljes tökéletességgel tanulja el egyik gyermek a másiktól valamely hibás, helytelen szokását. Rossz pajtások és a társaság az ifjúra végtelenül nagy befolyással vannak. A legtöbb, máskülönben jól nevelt gyermek életét a rossz pajtások, és a társaság teszi tönkre és viszi a lejtőre.

Amikor a kisgyermek beszélni tanul, rendszerint igen kedves. Környezete, szülei, sokat beszélgetnek vele. Folytonos kérdezősködéseire kimerítően válaszolnak. Tanítják, oktatják, ami a gyermek nagyfokú szellemi túlterhelését idézheti elő. A szülő, a nevelő egyszerre akarja a kis kedves, csacsogó gyermeknek agyvelejét tapasztalatokkal, tudással megtölteni, amely agyvelő még annyira üres, hogy minden szó egy fogalom és minden mondat egy egész világa és tárháza a tudománynak.

Az ilyen korban a gyermek legyen lehetőleg hasonló korú pajtásaival, és ne folytonosan felnőttekkel. Aggályos természetű szülők, sokszor nem is egészen ok nélkül, fertőző bajoktól féltik gyermekeiket, és ezért nem engedik szívesen más gyermekek társaságába.

Ez a felfogás azonban nem egészen helyes! Valamely fertőző bajra hajlamos gyermek az illető bajt előbb-utóbb úgy is meg fogja kapni, még ha üvegbúra alá is helyezné a szülő. A legjobb óvodáskori mód a fertőző bajoktól a természetes, helyes életmód, és táplálkozás! Az így nevelt gyermek nem igen kapja el a fertőző bajokat, és végül természetes dolog, hogy a beteg gyermeket az egészségesektől mindig el kell különíteni.

Kapcsolódó anyagok:

$$2325$$

$$2339$$

$$2365$$

$$2457$$