Megváltozott minden,

A vágyak oly távolinak tűnnek,

Mélyen a szívemben már tudom,

S érzem, hogy eljön a pillanat,

Mikor az álmok sem tudhatják az igazat.

Mikor a szív utoljára dobban,

S a Te neved suttogja a végtelen pillanat.

Megváltozott minden.

Szívem húrja fájón pendül,

Lelkem szava Hozzád rebben,

Hisz testem fáradt, s megzajlott a vérem,

Pedig nem történt semmi, semmisem,

Csak szeretlek Téged nagyon,

Míg csak az érző szívem dobog,

Mert benned látja végzetét!

Megváltozott minden!

Az álmok is igazabbnak tűnnek,

A lelkem már tovább nem gyötör,

Mert tudja, a pillanat is eljön,

Mikor a vágyak igazak lesznek,

S a szívem nagyot dobban, mert láthat,

Mert végtelen lesz neki az a pillanat,

Szeretlek! Csak ennyit suttog majd Neked!