Még a csapból is az folyik, hogy a szerelem örök, és soha el nem múló, illetve, hogy idővel az egész átalakul szeretetté és kölcsönös tiszteletté. Sokáig ő is egyetértett ezekkel, ám most rá kellett jönnie, hogy ez badarság. A szerelem igenis elmúlhat, akár anélkül is, hogy először észrevennénk. A legkétségbeejtőbb a dologban pedig az, hogy nem feltétlenül lehet tenni ellene. Mert kapálózhatunk kézzel-lábbal, bevethetünk mindenféle praktikákat, járhatunk akár tanácsadásra is, ha el akar múlni az a bizonyos érzelem, akkor el is fog múlni. Ezen nem feltétlenül segíthet a sok virágcsokor, a növekvő kedvesség, figyelmesség, a szexuális élet izgalmasabbá válása.

Először azt hitte, hogy csak egy olyan hullámvölgyben vannak, mint már oly sokszor, amikor az ember elbizonytalanodik egy kissé, de idővel ismét tisztán lát, és rájön, hogy az érzés csak átmeneti volt. Hitte, vagy talán inkább remélte, hogy csak valami ilyesmiről van szó. Csakhogy azóta eltelt pár hónap, és bizony még mindig nem azt érzi, amit kellene.

Néhány napja megvitatta a kérdést a barátnőivel. Ők persze a szokásos közhelyekkel rukkoltak elő először: ez biztos csak átmeneti, talán egy pillanatra elbizonytalanodtál, de hát ti már ezer éve együtt vagytok. Hamar észrevették azonban, hogy egy cseppet sem sikerült megnyugtatniuk, hogy most tényleg valami egészen másról dolog zajlik a háttérben.

A legkézenfekvőbb az volna, ha adnának egymásnak némi időt, hogy átgondolnák mit is akarnak. Viszont ha a férfi egészen másként érez, ha Ő még tényleg szereti, akkor nem biztos, hogy jól viselné a dolgot. Ráadásul talán a legrosszabb, ami egy kapcsolattal történhet a „pihentetés” – néhány kivételes esettől eltekintve. Mert mi értelme lenne annak, hogy néhány hétig egymás felé se néznek, megpróbálnak másokkal ismerkedni, és egyáltalán úgy tenni, mintha a másik nem is létezne. Aztán rádöbbennek, mint valami romantikus filmben, hogy nem tudnak egymás nélkül élni? A partner, aki az egésznek szenvedő alanya volt, meg majd széles mosollyal fogadja vissza az eltévelyedettet, és élnek tovább, mintha mi se történt volna? Barátnőivel együtt arra jutott, hogy ez nem így működik. Ugyanúgy, ahogyan akár a megcsalás esetén is, ott marad a tüske, hiszen valamiért volt az a szünet, és a partner csak remélheti, hogy többé nem lesz ilyen.

Mi marad tehát? Várni. Várni arra, hogy talán mégis téved? Ha pedig nem, akkor véget kell vetni a kapcsolatnak. Viszont honnan fogja tudni, hogy mit kell tennie? Azt valószínűleg érezni fogja. Legalábbis ezt reméli.

A képek forrása: flickr.com