„És végre az eredményhirdetés! Harmadik lett a budapesti Füstös Veronika, foglalkozására nézve fodrász. Második helyezést Kruppa Judit ért el, aki dunaújvárosi óvónő. Magyarország szépe, vagy ahogy külföldön majd szerepelni fog, ’Miss Magyarország’: Molnár Csilla Andrea fonyódi diáklány. A díjak ígéretesek. Reklámszerződésekkel, külföldi utazásokkal, ruhákkal halmozták el a szépségkirálynőt és udvarhölgyeit. És sok pénzzel…!” – adta hírül a Magyar Nemzet 1985. október 7-én. Nagy dolog volt ez, hiszen Magyarországon 1934 óta ez volt az első szépségkirálynő-választás. Kilenc hónap elteltével azonban a királynő öngyilkosságától volt hangos a sajtó: „A 17 éves Molnár Csilla Andrea nincs többé. Szépségkirálynővé választásának első évfordulóját sem érte meg… Vajon mi juttathatta odáig a rendkívül csinos, szép és értelmes fiatal lányt, hogy eldobja magától az életet?” – adta hírül a Népszava 1986. július 12-én, a haláleset másnapján. Huszonöt év telt el, de azóta sincs megnyugtató magyarázat a történtekre.

Ahogy az már lenni szokott, számos pletyka és rémhír kapott szárnyra arra vonatkozóan, hogy 1986. július 10-én az akkor tizenhét éves lány miért szedett be huszonhat szem szívgyógyszert. Egyesek a szépségverseny szervezőjét, a Magyar Média névre hallgató állami vállalatot okolják a történtekért, mely nem váltotta be ígéreteit és azt is lehetetlenné tette, hogy Csilla maga egyengesse a karrierjét, és a sorozatos kudarcok viselték meg annyira az idegeit, hogy ezt az utat választotta. Mások szerelmi drámát látnak a történtek mögött: tudni vélik ugyanis, hogy a fonyódi lány és az akkor negyvenes éveiben járó Frederic von Anhalt herceg között szerelem szövődött, sőt a lány terhes is lett a hercegtől, közismerten szigorú apja azonban finoman szólva sem nézte jó szemmel a románcot. Utóbb bebizonyosodott, hogy ezt az információt a botrányairól híres herceg terjesztette, és kevés köze volt a valósághoz. Olyanok is vannak, akik egy másik szerelmi drámát látnak a történtek mögött, és úgy vélik, hogy a lány jóval idősebb párja, Károly miatt történt a tragédia. A búcsúlevél alapján pedig arra lehet következtetni, hogy családi konfliktusok húzódtak a háttérben. Csilla ugyanis ezt írta: „Nem akarom, hogy az apám teljesen tönkretegyen! Anyuci! Nagyon szeretlek! Bízzál mennem (sic) mindig! Sziasztok Csilla”

Érdekes és tanulságos végigböngészni a Csilla győzelméről szóló, korabeli sajtóhíreket, ugyanis abból egy további, jóval reálisabb magyarázat is kirajzolódik. Jól észlelhető ugyanis, hogy a szerzők mintha nem tudnának mit kezdeni a szépségkirálynő kategóriával, és minden bizonnyal így volt ezzel az akkori közvélemény is. A szépségipar Magyarországon finoman szólva is gyerekcipőben járt, arra pedig esély sem volt, hogy a nyugati országokban csináljon karriert a győztes, ahol ennek már megvolt a kultúrája. A gyengülő, de azért még jól érezhetően jelenlevő eszmei megfontolásokba szintén nem fért bele ez a zavarba ejtően nyugati jelenség. Nagyjából úgy lehetne összefoglalni a helyzetet, hogy kreáltak egy királynőt, akivel aztán nem tudtak mit kezdeni és sorsára hagyták. Már ekkor felbukkantak olyan vélemények, melyek szerint nem volt szerencsés egy 16 éves lány fejére helyezni a koronát. Például a Magyar Hírlap cikke is ezt boncolgatja, bár atyáskodó stílusa némiképp hiteltelenné teszi: „Sokkal problematikusabb Magyarország szépének az életkora. A szép, sudár Csilla tizenhat éves és gimnazista. Mi lesz a tanulással, ha Kairóba jár télen nyaralni, majd Máltára utazik az európai -, aztán Miami Beach-re az amerikai szépségkirálynő-választásra? (…) Egyes szigorú vélekedők szerint pedagógiai vétség volt a kislánynak pénzt és szerződést ajánlani, zárolni kellett volna nagykorúságáig. Más szakértők szerint a legnagyobb veszély Kairóban leselkedik királynőnkre, hiszen nem kétséges, hogy az egyhetes vendéglátást felajánló egyiptomi úrnak milyen hátsó szándékai voltak az akkor még ismeretlen szép meginvitálásakor.” Nyilvánvalóan nem kizárólag az életkorában kell keresni a magyarázatot, hiszen manapság nála fiatalabb modellek is elboldogulnak a divatvilágban, mert kialakult az a rendszer, amiben működhetnek – az már egy másik kérdés, hogy ez kinek jó. Ezt látszik alátámasztani Dr. Vörös Tamás véleménye is, aki néhány hónapig afféle menedzserként egyengette a szépségkirálynő útját: „Általában véve is az a véleményem, hogy végiggondolatlan, elképzelés nélküli rendezvény volt a magyar szépségverseny, amit javarészt alkalmatlan emberek csináltak végig, persze annyira nem voltak alkalmatlanok, hogy ne lett volna így is hatalmas nyeresége ebből a Magyar Médiának. Önmagában véve ez nem is lett volna baj, ha legalább segítenek, támogatnak bennünket.”

Annyiféle mendemonda és találgatás terjedt akkoriban, hogy lehetetlen volt eligazodni, márpedig mindenki igazságot és bizonyosságot várt. Épp ezért Friderikusz Sándor fiatal riporterként igyekezett hitelesen bemutatni a történteket. Összesen hetvennyolc személlyel készített interjút, akiknek valamilyen módon köze volt Molnár Csillához, illetve eredeti dokumentumokat szerzett be (többek között a búcsúlevelet és a boncolási jegyzőkönyvet), majd ezeket kötetté szerkesztette. Az 1987-ben megjelent könyv az Isten óvd a királynőt! címet kapta, és nem más, mint „egy család, egy vállalat és egy soha nem volt karrier története a nyolcvanas évek Magyarországáról.” Azt kell mondjam, hogy lebilincselő olvasmány, amiből rendkívül árnyaltan bontakozik ki nemcsak Molnár Csilla története, hanem az is, hogy milyen volt akkoriban Magyarországon élni. Egyértelmű bizonyosságot nem szolgáltat, sokkal inkább azt mutatja be, hogy – a herceget leszámítva – valamennyi vélekedés igaz bizonyos mértékben, és a tragédiához több tényező szerencsétlen összjátéka vezetett. Közrejátszott benne a szépségkirálynő fiatal kora, a családi feszültségek, a soha nem volt karrier és a szerelem is. Legjobban talán Csilla párja, Károly foglalja össze az okokat: „Én azt mondanám, hogy ha nem így működik ez az egész cirkusz, ha Csilla életében sikerélmény sikerélménybe ér, otthon nincs rossz hangulat, nincs annyi indulat, nincs egyre fokozódó feszültség, akkor nincs ez a nagy szakadás az apja és a lány között. Más oldalról megközelítve: ha ő nem szépségkirálynő, hanem megmarad átlag fonyódi gimnazista diáklánynak, nem ismeri meg azt a más világot, amely időnként az ő lázadásához vezetett az otthoni világgal szemben. Tehát a dolgok így függenek össze, és ezért nem lehet Csilla tettét egyetlen ember nyakába varrni, legalábbis azt hiszem.”