A pénz és általában véve az anyagiak fontos társadalmi tabunak számítanak. Ennek megfelelően mindenki megtanulja nagyjából már óvodás korában, hogy nem illik egymás pénztárcájába nézni. De ha mégis megtesszük, érdekes dolgok derülnek ki. Én legalábbis így jártam. Felmerült ugyanis a kérdés, hogy az együtt élő párok miként bonyolítják a pénzügyeiket, és pillanatok alatt kiderült, hogy ez legalább olyan kimeríthetetlen téma, mint a magyar őstörténet vagy a földönkívüli élet lehetősége.

Persze, nem csak a pénzről van itt szó, hanem társadalmi jelenségekről. Hiába egyre elfogadottabb ugyanis az együttélés, és hiába valószínűsítik a hozzáértők, hogy kiszorítja a házasságot a kapcsolati formák palettájáról, bizonyos elemei mind a mai napig bizonytalanok. Mert addig rendben van, hogy megfelelve a Polgári Törvénykönyv definíciójának együtt élünk, közös háztartásunk van, valamint érzelmi és gazdasági közösséggel is büszkélkedhetünk, ez utóbbi, mármint a gazdasági közösség a mindennapok gyakorlatában igen sokféle módon képeződhet le. Házasság esetén ugyanis egyértelmű, hogy minden téren összerakjuk, amink van, viszont ha együttélésre adjuk a fejünket, korántsem ilyen egyszerű a helyzet. Annak ellenére, hogy a KSH adatai szerint közel 350 ezer élettársi kapcsolat van ma Magyarországon, az ilyenben élők sokszor bizonytalan képződménynek tekintik és ódzkodnak attól, hogy lendületesen fejest ugorjanak a gazdasági közösségbe. Tartanak ugyanis attól, hogy mi lesz a közös forrásokkal szakítás után. Ezt látszik alátámasztani nem reprezentatív internetes közvélemény-kutatásom is, melyet a problémán felbuzdulva indítottam útjára. A megkérdezettek kétharmada ugyanis nem osztaná meg bankszámláját a párjával. „Kell az a tudat, hogy a saját kezed által megkeresett pénz a tiéd, és te gazdálkodsz vele.” – mondja egyik riportalanyom.

Nehezen tudok ezzel a szemlélettel azonosulni, mert számomra az összebútorozás nem pusztán közös lakcímet jelent, hanem ennél sokkal komolyabb elhatározást, amibe beletartozik az anyagiak megosztása is. Érzésem szerint ugyanis nem feltétlenül a házasság jelenti a fordulópontot egy kapcsolatban, hanem a közös élet, hiszen onnantól kezdve a közös célok túlmutatnak azon, hogy hol töltsük az estét vagy hol nyaraljunk, és ez a pénzügyeket is átrendezi. Nem állok teljesen egyedül elgondolásommal, egyik riportalanyom is lelkesen bólogat: „Hosszú távú és komoly kapcsolatban gondolkodva úgy vélem, hogy szükséges és egyszerűbb kivitelezni egy rugalmas közös kasszaféleséget, főleg ha már gyerek is tervbe van véve, hiszen vicces lenne számolgatni, hogy éppen ki fizeti a pelenkáját.”

Persze, nem csak két véglete van ennek a problémának, számos kompromisszumos megoldással is találkoztam. „Az első két hónapban pontos elszámolást vezettünk, hogy biztosan egyenlően osszuk meg a költségeket, ez azonban egy idő után nagyon fárasztóvá vált, így bevezettük azt a módszert, hogy az én fizetésemből fedezzük a felmerülő költségeket, az ő fizetéséből pedig félrerakunk, amennyit tudunk. Mindketten szabadon rendelkezhetünk a pénzzel, csak nagyobb kiadások esetén szoktunk egyeztetni.” – számol be tapasztalatairól egy másik alanyom. Kifejezetten kreatív megoldást osztott meg velem egy harmadik érintett: „Fizetés után mindketten befizetünk a közös számlánkra egy bizonyos összeget, amiből fedezzük a rezsit, a kaját és a közös programokat. Ha a hónap végén esetleg marad pénz a számlán, azt értelemszerűen átvisszük a következő hónapra, ha elfogy, akkor teszünk még hozzá. A közös kasszán kívüli pénzzel mindenki maga rendelkezik, sose szólunk bele, hogy a másik mire költi.”

A közös kassza kontra külön kassza dilemmán túl felmerül még egy tényező, nevezetesen az egyenlőtlen bevételek problémája. Sokan ugyanis lényegesen többet keresnek a párjuknál és ez gyakran okoz nehézséget a költségmegosztás terén. Egyik beszélgetőpartnerem, aki élettársával egyenlően osztja meg a költségeket, pénzügyi tárgyú sérelmekről is beszámol: „Kicsit igazságtalannak tartom ezt a rendszert, mert kevesebb a fizetésem. Ráadásul a párom lakásában lakunk, és néha úgy érzem, mintha albérletben élnék.” Mások viszonylag egyszerűen megoldják ezt a problémát: „Külön bankszámlánk van, a lakás és a rezsi költségeit elfelezzük, a többi kiadást viszont nem igazán szervezzük meg. Például az vásárol be, akinek jobban belefér a napjába. Mivel a párom nagyjából kétszer annyit keres, mint én, általában az én pénzem hamarabb elfogy, és olyankor ő finanszírozza a kiadásokat.” Érdekes módon a komolyabb anyagi erőforrásokkal rendelkező feleknek nem okoz ez a helyzet problémát: „Sokkal többet keresek, mint a barátnőm, de úgy tekintek a fizetésemre, mint a közös pénzünkre, így természetes, hogy többet vállalok a költségekből is.” – meséli az egyik megkérdezett.

Számomra az volt a tanulsága ezeknek a beszélgetéseknek, hogy számos megoldási lehetőség kínálkozik erre a kevésbé szabályozott helyzetre, és mindegyik működőképesnek bizonyulhat. Egyetlen szabály van csak: annak ellenére, hogy a pénz mind a mai napig tabutéma bizonyos mértékben, ebben az esetben muszáj leülni és közösen végiggondolni, hogy mi a legoptimálisabb megoldás. Ha ezt nem tesszük meg, komoly sérelem lesz a végeredmény, ami a kapcsolatnak sem tesz jót.