Szerencsés helyzetben vagyok: az ablakon kitekintve tavasszal virágba borult fákat, most meg szépen sorakozó sárgabarackok tucatjait látok, melyek nem csak vizuális élményt jelentenek, de gyakran kerülnek az asztalunkra is különböző formában: nyersen, dzsemként, lekvárként, esetleg sajtként. Az igazi különlegességnek számító recepteken túl egy ízig-vérig háziasszony véleményére is kíváncsiak voltunk, aki jót és rosszat egyaránt megosztott velünk sárgabarack eltevéssel kapcsolatos viszontagságairól.

„Már nagymamám és anyukám is mindig előre készült a téli „ínséges időkre”, így ahogy alkalmuk nyílt rá lekvárt főztek és a spájz stelázsiján szépen felsorakoztatták az üvegeket a különböző finomságokkal, de legfőképp sárgabaracklekvárral. Csakhamar én is beletanultam ebbe a mesterségbe, és bár sokszor még tavasszal is bőven marad a téli készletből, minden évben újabb és újabb adagokkal bővítem a tárházat.” – meséli Erzsike.

Saját bevallása szerint szerint a családja már a fejét fogja, amikor érik a barack, hiszen tudják, nemsokára éjt nappallá téve fog rotyogni a tűzhelyen a lekvár. Kérdésemre Erzsi néni elárulja, hogy ezt szó szerint kell érteni:

„Mivel a hőségriadókkal tarkított időszakban nem szeretném a sárgabarackfőzéssel tovább fokozni a mindenhol uralkodó kánikulát, így napközben elsősorban az előkészületekkel foglalatoskodom, és éjszakára marad a rotyogtatás, amikor már egy kicsit lehűlt az idő.”

Nyilván ilyenkor éjszaka is őrt kell állnia a lekvár mellett… Hogy zajlik ez? Beállítja a vekkert csörgőre vagy le sem fekszik aludni?

Nagyon jól kidolgozott taktikával büszkélkedhetem, az elmúlt harminc év alatt tökélyre tudtam fejleszteni – nevet. Számtalanszor megesett, hogy a konyhából terjengő égett szagra ébredtem, és az is, hogy ki kellett dobnom az egészet, azonban mindez a tanulófolyamat része volt, már hosszú évek óta nem esett meg velem ilyen. A titkom mindössze egy tetőcserép és kevéske ecet…

Meglepett. Ezek mégis mihez kellenek?

A tetőcserép - a régebbi fajta, lapos változat- a tűzhely és a fazék közé kell, így a hőelosztás pont megfelelő lesz a rotyogó baracknak, és nem ég le. Főzés előtt kevés ecetet öntök az edény aljára, ez is segít abban, hogy ne kapjon oda a lekvár. Sokan megijednek tőle, és azt hiszik, ez majd érződni fog az elkészült finomságon, azonban nem így van, ki lehet próbálni!

Ön hogy készíti a sárgabaracklekvárt? Mi a bevált recept?

Sokan leszedik a héját, én azonban ezt sosem teszem. A barackokat kimagozás és alapos tisztítás után ledarálom, ezt követően jöhet az előbb említett művelet – ecet és a tűzhelyen bérelt hellyel rendelkező tetőcserép. Ilyenkor még cukrot sem teszek hozzá, hagyom az egészet egyszer felrottyanni. Egész éjszaka így szokott főni, időnként persze fel kell hozzá kelni, mint a gyermekhez. Megkavarom, más tennivaló nincs. Reggel adom hozzá a cukrot és kevés szalicilt, majd addig főzöm, amíg jó kemény állagot nem kap. Nem tudnám megmondani, hogy mennyi cukrot használok, érzésre dolgozom, ahogy a régi parasztasszonyok, talán azt is mondhatnám: ízlés szerint.

Sosem próbáltam még lekvárt főzni, de elnézve Erzsike néni lelkesedését, és hogy mekkora szeretettel beszél a gyümölcsről, idén lehet, hogy teszek egy kísérletet. Ehhez valószínűleg csak az évek során feketére kormosodott tetőcserepét kell majd kölcsönkérnem, mert keresve sem találhatnék attól jobbat. Biztos vagyok benne: varázsereje van!