Manapság elég divatos szórakozás a „közösségi oldal”. Aki nem található egyiken sem, azt sokan emberszámba sem veszik. Napról napra gyarapodik számuk, és nehéz döntenünk, hogy melyik is legyen az, ami minden szempontból tetszik nekünk. A helyzetet bonyolítja, hogy alig szoktuk meg külső formáját, hirtelen azt vesszük észre, hogy már megint kezdhetjük elölről az ismerkedést. Persze a változatosság gyönyörködtet, bár egyesek mindig követelik vissza a régit, de a szerkesztők nem engednek, mindig erősebbek a népakaratnál, mondván, haladni kell a korral.

A „Donnára” valamikor 2008-ban kaptam először meghívót. Bevallom, nem nagyon fogott meg a lehetőség, csak hébe-hóba néztem be az oldalra. Ismerősöket sem gyűjtöttem, valahogy megelégedtem más oldalak sokszor ismeretlen ismerőseivel. Igaz, néha beletekintettem a horoszkópba, érdekesnek tűnő cikkekbe, alkalomadtán még hozzá is szóltam némelyikhez. De még mindig nem állíthattam, hogy megrögzött „donnás” vagyok.

Teltek a napok, hetek, hónapok, és aztán történt egy-két esemény az életemben, ami miatt úgy gondoltam, mi lenne, ha itt keresnék választ kérdéseimre, hiszen azért ez az oldal annyiban speciális, hogy a nők vannak többségben.

Egyre többször kattintottam ide, és félve bár, de a csevegőt is használni kezdtem. Vegyes tapasztalatokkal, mint sokan mások. Ma már erről az élvezetről lemondtam.

Aztán elérkezett a pillanat, mikor egy számomra kellemetlen esemény kapcsán töröltem magam. De ez az állapot nem tartott sokáig, mivel egyeseknek hiányoztam, ismét itt találtam magam, és azóta nem bántam meg, hogy így döntöttem.

Érdekes módon az ismerőseim számát viszont nem nagyon szaporítottam, valahogy elegem lett a felületes ismeretségekből. Így megesett olyan is, hogy bizonyos idő elteltével töröltem azon ismerősöket, akik 1-2 hónapja nem kommunikáltak velem, annak ellenére, hogy én próbáltam fenntartani barátságunkat.

Viszont azok, akik megmaradtak, fontosak számomra, és remélem, ez az érzés kölcsönös. Valakivel napi kapcsolatban állok, van olyan is, aki csak hetente vesz észre, vagy éppen én őt, de mégsincs harag. Van, akivel sosem találkoztam, és mégis mintha mindig ismertük volna egymást. De van olyan, akit személyesen is megismertem, sőt nem túlzás, ha azt mondom, most már barátok vagyunk.

Régebben is foglalkoztam írással, de arra csak itt vettem a bátorságot, hogy másokkal megosszam „műveimet”, ki merjem tenni zsengéimet a nagyközönség kritikájának. Nem csalódtam, de nemcsak azért, mert pozitív volt a visszhang. Hanem azért sem, mert rájöttem, sokkal többet kellene mernünk. Mert aki mer, az nyer. Mindenféleképpen!

Most, így év elején szeretném, ha tudnátok, én szeretek a Donnán lenni! Naponta benézek, elidőzök itt a Ti írtátok rovatban, a horoszkópoknál, a „gyerekes” cikkeknél, mint anya és mint pedagógus. Várom, milyen új sütit süthetek, vagy mit süssek ki, hogy párommal minden rendben menjen. És még sorolhatnám… Ha pedig kényszert érzek magamban, feltétlenül hozzászólok, és várom a reakciókat!

Csak remélni tudom, hogy vannak hozzám hasonlók, akik ugyanígy éreznek, csak még nem volt idejük vagy éppen merszük mindezt megosztani. Akkor az Ő nevükben is szóltam.

Kellemes donnázást kívánok Magunknak a 2011-es évben is!