Közel százéves az a tétel, aminek eredményeképpen a fizikus- és csillagásztársadalom számára a fix (abszolút) időről alkotott kép átértékelésre adott okot. Albert Einstein 1905-ben megalkotott speciális relativitáselmélete a Newtoni fizikáról kialakult képet jelentősen módosította. Egyik érdekes elmélete az ún. ikerparadoxon, ami rámutat arra, hogy valójában mégsem egyformán telik az idő a különböző megfigyelők szemszögéből. Képzeljünk el egy rakétát a Földön, amiben egy ikerpár készül utazásra. Az egyikük (A) a rakéta alsó részén ül, a másik (B) a rakéta csúcsában. A (B) testvérnek a kísérlet kedvéért egy lámpát adunk a kezébe és a feladata az lesz, hogy minden másodpercben villantson egyet és az (A) testvér figyeli, hogy milyen időközönként villog fent ülő társa. Egyszerű belátni, hogy ha a rakéta áll és a magasan ülő (B) villant egyet, azt az (A) testvér is másodpercenként érzékeli, de mi a helyzet, ha a rakéta elindul és gyorsulni kezd? A gyorsulás következtében a (B) testvér másodpercenkénti villogását az (A) testvér már nem másodpercenként látja, hanem annál valamivel rövidebb időközönként és ez a különbség a gyorsulás fokozódásával csak egyre nő! Ebből következik, hogy a fent ülő (B) testvér számára az idő lassabban telik az (A) testvérhez képest! Ez meglepő nem?

Ennek ma már gyakorlati haszna is van, mivel a GPS műholdak óráit naponta frissíteni kell, mert a Földiekéhez képest azok lassabban járnak. Einstein elméletét az idő dinamikus természetével kapcsolatban már sokan bizonyították, de talán a GPS műholdak óráinak folytonos korrigálása az érdeklődők számára is bizonyítékul szolgál. Tulajdonképpen elmondható, hogy ahol nagyobb a gravitáció, ott gyorsabban telik az idő.

Egy tanulság! A fiatalság kulcsát nem kell keresni! Irány a Himalája ahol kisebb a gravitáció és lassabban telik az idő, még ha kismértékben is. Ezek után elmondhatjuk, hogy megfiatalodtunk a hegyi túra után.

Márkus Ferenc