Endometriosisnak nevezzük azt a kórképet, amelyre a méh üregén kívül, leggyakrabban a kismedencében elhelyezkedő, a méhnyálkahártyához hasonló szövet jelenléte jellemző. Az endometriosis gyakori, jóindulatú, ösztrogénfüggő, krónikus nőgyógyászati betegség amely a a fogamzóképes korban lévő nők mintegy 10%-át érinti. Világszerte kb. 176 milló, 15 és 39 év közötti nő szenved endometriosiban, hazánkban ez a szám 180000 körüli.

Jellemző tünetei a fájdalmas menstruáció, krónikus kismedencei fájdalom, szexuális együttlét alatti fájdalom, menstruációval összefüggő fájdalmas székelés illetve vizeletürítés, széklet és vizeletürítésben bekövetkező változások, deréktáji fájdalom, krónikus fáradtság és meddőség. Ugyanakkor a betegség előrehaladott formái is teljesen tünetmentesek lehetnek.

Oka ismeretlen, azonban napjainkig számos elmélet született a betegség eredetének tisztázására. A legszélesebb körben elfogadott magyarázat, a már a 1920-as évek elején leírt transplantációs elmélet, mely szerint a méhnyálkahártya sejtek/ szövetrészletek retrográd (a hasüreg felé történő) menstruáció során, a petevezetékeken át, jutnak a hasüregbe.

További teóriák: ébrényi sejtek maradványainak más (endometriosira jellemző) típusú sejtekké való átalakulása, immunológiai elmélet, melynek alapja a szervezet csökkent immunválasza,  környezeti hatások, különösen a dioxinok szerepe is feltételezhető. A betegség genetikai oka jelenleg nem ismert, ugyanakkor lehetséges genetikai tényezők szerepe is, érintett családokban a betegség előfordulási gyakorisága hétszerese az átlagpopulációénak.

A kórkép kialakulására hajlamosító tényezők közül a rövid menstruációs ciklus, a nagymennyiségű, elhúzódó menstruációs vérzés és a méhnyak elzáródásával járó állapotok érdemelnek említést. Az érintettek  magassága és testsúlya pozitív illetve negatív összefüggést mutatat az endometriosis kialakulásával.

Összefoglalásképpen elmondható, hogy az endometriosis olyan több oki tényezőre visszavezethető (multifaktoriális) betegség melynek minden megjelenési formáját egyetlen jelenleg ismert elmélet sem magyarázza. Az endometriosira jellemző, felszínesen terjedő, elváltozások leggyakrabban a kismedencei szerveken és a hashártyán jönnek létre igen változó megjelenési formában. Specifikus megjelenési forma a petefészek endometriotikus cisztája (tömlője) mely csokoládéra emlékeztető tartalmáról  kapta a csokoládéciszta elnevezést.

A beleket érintő formák fájdalmas székletürítést és/vagy véres székletet, a húgyhólyagot illetve az húgyvezetéket érintő endometriosis fájdalmas vizeletürítést és/vagy véres vizeletet okozhatnak. Ritkán a tüdőt, májat, hasi és kismedencei nyirokcsomókat valamint a közponi idegrendszert is érintheti. Alhasi fájdalom miatt vizsgált betegek 40-50%-ban míg meddőség miatt kezelt betegek 20-40%-ban fordul elő endometriosis. Az endometriosis és a meddőség kapcsolata, a súlyos kismedencei összenövésekkel járó formákon kívül, melyek rendszerint a petevezetékek károsodását okozzák, nem tisztázott.

Az endometriosis diagnózisának napjainkban alkalmazott eljárása a kismedence laparoscopos (hastükrözéses) áttekintése. Nőgyógyászati vizsgálat során a méhszalagok érzékenysége, tömegesebb méhfüggelékek  felvetik az endomtriosis lehetőségét. A tünetek kezdete és a végleges diagnózis között átlagosan 8 év telik el, ezért gyakran találkozunk kiterjedt endometriosisban szenvedő betegekkel. A kései diagnózis, amennyiben a betegség kezelés nélkül marad, éveken át tartó szenvedéshez illetve meddőséghez vezethet.

A képalkotó eljárások közül, az MR (mágneses magrezonancia vizsgálat) és a speciális felkészültséget igénylő hüvelyi illetve végbélen keresztül végzett UH-vizsgálat bír jelentőséggel.

Az endometriosis kezelése a betegség stádiumának, a vezető tüneteknek (fájdalom vagy meddőség) valamint a páciens családtervezési szándékának függvénye, melyet individuálisan, a betegség komplexitását figyelembe véve kell megválasztani.

A gyógyszeres kezelés abbahagyása után a tünetek rendszerint visszatérnek.

Hastükrözés során valamennyi látható endometriotikus elváltozás eltávolítása csökkenti az endometriosishoz társuló fájdalmat. Sebészeti lézerek alkalmazása lehetővé teszi a magas kockázatot jelentő lokalizációban (bél, húgyvezeték, húgyhólyag) elhelyezkedő elváltozások eltávolítását.

A napjainkban uralkodó konzerváló sebészi szemlélethez társuló kiujúlási arány 7-40% közötti.

Az endometriosis belekre, májra és rekeszizomra terjedő eseteiben sebész bevonásával történő kezelés javasolt. Végleges megoldást a méh és a méhfüggelékek eltávolítása jelent. Noha az endometriosis csökkenti az IVF kezelések eredményességét, súlyos endometriosishoz társuló meddőség esetén IVF kezelés a választandó eljárás.

A speciális diéták (pl. makrobiotika www.makroteka.com) pszichoterápia, a komplementer medicina, a tradicionális kínai orvoslás valamint az  akupunktúra  kiegészítő terápiaként alkalmazható az endometriosis kezelésében. Végül de nem utolsó sorban kiemelten fontos szerep jut a betegek önsegélyző közösségeinek a betegség komplex kezelésében. www.noiegeszsegert.hu és www.arwentorna.hu