Pőrén állok itt előtted, betűk által levetkőzve... Szív kalimpál, a test reszket, a lélek néha-néha, még megdermed. Sorba, rendületlen a betűk dagadnak, látod-e Te már, hogy léleken ez ablak? Tisztább képet kapsz így, mint másként, akárhogy. .. Ha jól figyelsz, belül elrejtve meglátod - hömpölygő sorba bújva - csupaszon én állok!   Hiszed azt, hogy könnyű írnom? A lelkemet mutogatnom? Ha rám nézel, látsz egy testet, de egy versben csak a lelket! Itt állok most, így meztelenül, szavak által, leplezetlenül.