Késő éjjel felriadva szörnyű álmomból,

Melyben holtan eresztelek el karomból,

Hátamon érzem selymes bőröd melegét,

S vállamon két kezed gyöngéd érintését.

Rám nézel, megsimogatod az arcomat,

Nem érted, tekintetem miért oly riadt.

Félek, hogy az álom valósággá válik,

De csókjaid az egészet elfeledtetik.

Reggel felébredve mellettem talállak,

Finoman, nehogy felébredj, megcsókollak.

Te csak alszol tovább csendesen,

Nézlek, s rád mosolygok szerelmesen.

Ahogy meztelen testedre hajtom fejem,

Lágyan végigsimul rajta kezem.

Érzem szíved heves dobbanását,

S az én pici lelkem boldogságát.

Ezt az érzést leírni nem lehet,

De ez lehet a vég, s a kezdet!

Amennyiben Ön is kedvet kapott ahhoz, hogy közzé tegye saját gondolatait, történetét, vagy versét, akkor várjuk levelét az info@donna.hu címre.