Mindig büszkeséggel tölt el, ha tehetséges magyarokról hallok, akiket választott szakmájukban szakmai zsűrik világszínvonalon is elismernek, ezzel is öregbítve hazánk és az adott szakemberek hírnevét. Ezúttal a Sony World Photography Awards 2011-es nyílt, nemzetközi megmérettetésén köszönthetünk egy magyar győztest, aki arra törekszik, hogy kameráján keresztül megörökítse a világot, ahogy azt ő látja.

A verseny nyílt, amatőr részében 10 kategóriában lehetett jelentkezni, melyre 148 ország fotósai több mint 51 ezer képpel neveztek. A divat kategóriában egy fiatal magyar fotós lány, Csoboth Edina képe – Punk City – nyerte el a legjobbnak járó elismerést és a lehetőséget, hogy április végén Londonban is megmutassa művét a szakmának és az érdeklődőknek.

A fiatal budapesti fotóslánnyal a fotózásról, a Sony-díjáig, illetve az azon túl vezető útról beszélgettünk.

Csoboth Edina, önarckép - Fotó: Csoboth Edina

Egy hete derült ki, hogy megnyerted a Sony World Photography Awards nyílt, amatőrök számára rendezett részében a divat kategóriát Punk City című képeddel. De ne szaladjunk ennyire előre. Úgy tudom, hogy 2006-ban kezdtél el fotózni komolyabban. Megkérdezhetem, hogy akkor hány éves voltál?

Cs. E.: 2006 októberétől, tehát 19 évesen kezdtem bele, de a komolyabban nem biztos, hogy helytálló megfogalmazás, inkább tanulni kezdtem akkor. Igazán a divat hozta el számomra az idézőjeles előrelépést, a komolyabb szintet, ami úgy 2 éve tart.

 

Volt valami konkrét oka, hogy fotózni kezdtél, vagy csak egy hobbiból lett valami sokkal komolyabb?

Cs. E.: Mindig is érdekeltek a művészet különböző vállfajai, az énektől a táncig, a rajzolás, szinte minden. Azt, hogy végül a fotózás mellett döntöttem, a sors hozta így. Akár azt is mondhatnám, a fotózás választott engem.

Hol tanultál, hogyan sajátítottad el a fotózás fortélyait?

Cs. E.: A kezdeti alapokat Stalter Györgynél, a fortélyokat már inkább magam próbálom megtapasztalni, amolyan autodidakta módon, sok-sok gyakorlással.

Melyik volt az eddigi legemlékezetesebb fotózásod és miért?

Cs. E.: Egyértelműen a Punk City projekt. Egyrészt mert először gondolkoztam komolyabban koncepcionálisan, másrészt ez volt az első olyan fotózás, ahol minden úgy alakult, ahogy azt mi kigondoltuk, elterveztük, a kis csapattal. És hát a vége képnél is óriási szerencsém volt, mert eredetileg világosban képzeltem a jelenetet, de idő hiányában már csak a kék órát csíptük el, most így utólag, emiatt már nem fáj a fejem.

Mi az a kék óra?

Cs. E.: A naplemente utáni (aki korán kel, napfelkelte előtt is elcsípheti) 20-25 perc, amikor az égbolt mélykék színben pompázik. Képen kifejezetten jól mutat, és mondhatni egyedi hangulatot teremt, bár ez abszolút nem volt tudatos a kép készültekor, eredetileg még világosban szerettem volna elkészíteni ezt a képet, de időszűkében voltunk, és pont ezt a részét csíptem el a sötétedésnek.

 

Punk City - Fotó: Csoboth Edina, Smink: Kertész Kata, Stylist: Csek Szandra

Haj: Tóth Viktória, Asszisztens: Balogh Zoltán

A jövőben kivel dolgoznál szívesen a szakmán belül? Modell és fotós?

Cs. E.: Bárkivel, aki inspirálni tud és akitől még akár tanulni is tudok.

Miért a divatfotók világa felé indultál el?

Cs. E.: Már a kezdet kezdetén az emberközeli témák ragadtak meg, viszont egyre több ötletem, koncepcióm született, amit egy sima portréval vagy életképpel nem igazán tudtam volna megjeleníteni. A divat viszont nagyon sok olyan eszközt ad a kezedbe, ami teret ad a fantáziádnak, és megvalósíthatod azt.

Mondanál néhány ilyen eszközt?

Cs. E.: A ruhákra gondolok és a temérdek kiegészítőre. Van, hogy elég egy színes kendő, vagy csak egy nyaklánc. De gondolhatunk itt akár egész enteriőrökre is, ahol nagyon sok tárgyi kiegészítővel dobhatjuk fel az adott koncepciót.

Sony World Photography Awards. Hogyan jött a jelentkezés ötlete? Ez volt az első ilyen versenyed?

Cs. E. (mosolyogva): Nemzetközi szinten az első. Itthon már próbálkoztam hébe-hóba nevezni, de sose vettem túl komolyan ezt a lehetőséget, még úgy sem, hogy párom - aki szintén fotós - folyamatosan pályázatokon méretteti meg a képeit, elég nagy sikerekkel. A Sony-ra is ő hívta fel a figyelmemet, próbáljam meg, ha már egyszer van divat kategória. Azt hiszem, nem bántam meg, hogy hallgattam rá.

 

History of the '20s - Fotó: Csoboth Edina, Smink: Kelemen Lili, Style: Csek Szandra

Haj: Lattmann Eszter, Asszisztens: Simák Gergő

Mennyi idő alatt készültél el a pályázatra szánt képpel?

Cs. E.: Nálam mindig a helyszínválasztás viszi el a legtöbb időt, főleg mire megtalálom a hangulathoz/témához illőt. A Punk-nál talán könnyebb volt a helyzetem, amellett, hogy “lepukkantat” akartam, egyúttal a nyüzsgésnek is dominálnia kellett. Miután a helyszín megvolt, jöhetett a styling megvitatása, azon belül is a ruháké, ami ugyancsak mindig nagy dillemmát szokott okozni. Durván 2-3 hétre tippelek, mire mindennel megvoltunk, persze így sem fixre, a sminket és a hajat már improvizáltuk.

A győztes fotó hol készült, ki volt a modell és milyen körülmények között készült a kép?

Cs. E.: A Blaha Lujza téren, Barabás Henriett közreműkődésével, aki az Attractive ügynökség felfedezettje. Hatalmas forgalom vett körül minket, mivel az út közepén lévő járdaszegélyen fotóztunk, hihetetlen élmény volt, dudálásból nem volt hiány, no meg a turistáknak is egy érdekes látvány lehettünk a vakuvillogásokból ítélve.

Amikor kihirdették a nyerteseket, te hogy tudtad meg, hogy a divat kategóriában a tiéd a legjobb alkotás?

Cs. E.: A remény már akkor megvolt, amikor közzétették a pályázat honlapján a legjobb 10 képet a kategóriámon belül, aztán rá pár hétre jött a telefonhívás a pályázat szervezőitől, hogy gratulálunk, megnyerted.

A többi kategória győztes fotóit láttad? Melyik volt a kedvenced azok közül?

Cs. E.: Ha őszinte akarok lenni, akkora meglepetés volt ez az eredmény, hogy nem igazán tudtam összpontosítani a többi képre, viszont a fesztiválon biztos alaposabban szemügyre veszem majd őket.

A World Photography Festival and Exhibitions kiállításon kerülnek bemutatásra a nyertesek fotói Londonban április 26 - május 1 között. Ez lesz az első kiállításod vagy már máshol is láthatók a fotóid?

Cs. E.: Önálló kiállításom még sajnos nem volt, pályázat útján viszont voltak már kint képeim, többek között a National Geographic keretein belül.

 

The Bird of Apocalypse - Fotó:Csoboth Edina, Smink: Kelemen Lili

Stylist: Csek Szandra, Haj: Tóth Viktória, Asszisztens: Balogh Zoltán

Szerinted mitől jó egy fotó? Meg lehet ezt fogalmazni egyáltalán?

Cs. E.: Nálam okosabbak biztos meg tudnák fogalmazni, én ehhez túl egyszerűen gondolkozom a fotózásról. Legyen meg a hangulat, az a pillanatnyi varázs, amit általában az élet hoz magával. Szerintem nem kell ezt túldimenzionálni, bármitől lehet jó egy fotó,..... a részletekben rejlik a lényeg.

Ha valaki a nyomodba akarna lépni az olvasók közül, mit tanácsolnál, hol és hogyan kezdje?

Cs. E.: Legyen kitartó és türelmes, no meg kellően elhivatott, de ha még egyszerűbben akarnám megfogalmazni, hallgasson az ösztöneire.

Egy teljesen kezdő fotós számára milyen gépet, felszerelést javasolnál, amivel már érdemes kísérletezni?

Cs. E.: Anno egy Pentax K100D tükörreflexessel nyomultam, és bár technikailag nem volt a legkiforrottabb, legprofibb rendszer, mégis imádtam vele fotózni. Sőt, mondhatni tanított ez a fényképező, pontosan azért, mert korlátok közé voltam szorítva. Szóval a magam tapasztala alapján, semmiképpen sem a legprofibb, legcsilli-villibb technikát kell megvenni. Ha jó képet csinálsz, úgyse az a mérvadó, mivel teszed, hanem, hogy hogyan.

Ha most kezdenél el fotózni, mit csinálnál másképpen, mint egykor?

Cs. E.: Mivel iszonyat hangulatember vagyok és ösztönlény, valószínű, ugyanígy hagynám magam sodródni az árral, csinálnám, amit kell, fotóznék a lehető legtöbbet, tán még többet is – mosolyog. -  És jobban belemélyednék az analóg technikába, persze erre sosem késő.....

Egy mondatba sűrítve: mit jelent számodra a fotózás?

Cs. E.: Örömet, szabadságot és időtlenséget.

 Van véleményed? Érdekel egy téma, amiről még nem volt itt szó? El akarod mondani? Csatlakozz Facebook oldalunkhoz és mesélj, kérdezz!