Casanova mind a mai napig a leghírhedtebb szerető hírében áll. Életét buja legendák, mesés történetek tarkítják. De ki volt valójában a történelem egyik legszabadosabb alakja? Csábításainak titkait memoárjában, Histoire de ma vie címmel osztotta meg az utókorral.

Az emlékirat története:

Casanova az emlékiratait ötvenéves kora körül kezdte el írni. Ekkorra már olyan tapasztalatot halmozott fel a szerelem és a szerencsejáték terén, mint senki más az ő korában. Elmondása szerint nem akarta felfedni titkait, de utolsó évei, melyeket könyvtárosként töltött a Wallenstein-kastélyban, annyira unalmasak voltak a bohém szórakozásokhoz képest, melyek fiatalkorát tarkították, hogy unalmában elhatározta, mégis leírja élete történetét.

A teljes memoárt nem adták ki, hiszen több mint 12 kötetet tenne ki. Csupán egy 1200 oldalas változat jelent meg először angol fordításban. A tömörítésben nagy szerepet játszott, hogy sok történetet kiszínezettnek tartott az utókor, ezért nem került bele a végleges kiadásba.

Vallomások:

„Mindig szerettem a fűszeres ételeket… úgy tűnik, hogy az asszonyok, akiket szerettem, szintén erőteljesebb testszaggal rendelkeztek, de ez igen kellemes volt számomra. Azt is észrevettem, hogy a testesebb hölgyek illata még édesebb és még erőteljesebb, így értük mindig jobban rajongtam…”

Casanova nem fukarkodik a részletekkel, bár sokszor leírja, hogy jó néhány kalandját elhallgatja, hogy ne sértsen vagy alázzon meg senkit. A mű így is elég pikáns és aprólékos. A könyvben mintegy 120 kalandról tesz említést, melyek közt sok a maga korában azért volt igen sértő, mert elmeséli, ahogy egy-egy hölgy nyíltan hajlott az elcsábulásra.

A világ, melyet lefest, nem meglepő. Igen jellemző volt a kor nemességére, hogy komolytalan szexuális kalandokba, furcsa szexuális játékokba bonyolódtak szeretőikkel. Casanova csupán azt tette, amit az ő helyzetében és lehetőségeivel bármely más fiatalember is tett volna. Botrányossága abból fakadt, hogy mindent nyíltan tett. Emellett sokszor keveredett bajba barátaival részegen kalandozva a városok utcáin, vagy halmozott fel komoly játékadósságokat, így a társaságban hamar rossz hírét keltették.

A nők és a szerelem:

„Bármi is történt az életemben, az érzékiséget mindig is a fő szakmámnak tartottam és nem is találtam magam olyan jónak semmi más dologban, mint ebben. Nem állíthatom, hogy csak a szexualitásra születtem. Mindig szerelmes voltam abba, akivel együtt voltam és mindig igyekeztem megtenni mindent, hogy viszontszeressen.” - írja szeretőiről. Bár azért hozzáteszi, hogy néha használt „biztonsági sapkát” , hogy nehogy teherbe ejtse szeretőit.

Nem tartotta sokra azonban a butuska hölgyeket. Úgy vélte, hogy azokat a nőket, akik nem elég okosak szépségükhöz, nem érinti meg annyira a testi szerelem, így túl hamar elhagyják szeretőiket anélkül, hogy valóban élveznék az intim kapcsolatot.

Casanova emlékirata méltó alkotója hírnevéhez. Bár sok részlet idejétmúlt és megmosolyogtató, mégis a testi szerelem olyan formáiba ad betekintést az olvasóknak, mely sokak számára a mai napig tabunak, pirongatónak számít. De mivel a szerelem az, ami a mű fő tárgyát képezi, ezért mindenki számára nagyszerű élmény lehet.

Giacomo Girolamo Casanova de Seingalt, 1725-ben született Velencében. Anyja színésznő, apja táncos volt. Származása élete során sokszor hátrányos helyzetbe hozta, ezért hamisított magának nemesi családfát. Egy gazdag velencei pártfogója vezette be a társaságba, de botrányai, viszonyai és szerencsejáték-szenvedélye sokszor keverte bajba élete során. Rövid ideig börtönben is raboskodott, de megszökött. Még Párizsban is élt egy ideig, ahol a királyi lottó szervezője lett. Később a Wallenstein család kastélyának könyvtárosa volt. Itt lakott élete végéig, de botrányai miatt megváltoztatta nevét Seingalt-ra. 1798. június 4-én halt meg. 

 Van véleményed? Érdekel egy téma, amiről még nem volt itt szó? El akarod mondani? Csatlakozz Facebook oldalunkhoz és mesélj, kérdezz!