A földkerülő úton levő Rakonczay házaspár hatalmas viharba került az Atlanti-óceánon, és hajójukat egy óriás törőhullám hosszában felborította. Bár Viktória és Gábor zúzódásokkal és horzsolásokkal megúszta az életveszélyes helyzetet, a hajó olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy nem folytathatják vele az utat.

A Rakonczay pár nem csügged: bár a WWF Panda nevű hajóval a környezetvédelem jegyében vállalt útjuk kényszerű véget ért, de mégiscsak fél évig tartó kaland tapasztalataival és töretlen elszántsággal vágnak neki a jövőnek.

„Az előző napi hatosról hajnalra kilencesre erősödött fel a szél, a hatórás váltásnál már a tízes alapra eszetlen befúvások érkeztek, és addig nem látott meredekségű hullámok között találtuk magunkat. Két órával később elszabadult a pokol, először az oldalára feküdt a hajó, majd már vitorla nélkül a kopasz árboccal is tíz csomóval robogva hosszában felborult” – elevenítette fel a házaspár a megrázó eseményt.

Gábor a hajónaplóban így írt a roppant veszélyes percekről: „A lábam alól kicsúszott a talaj és csak annyira volt időm, hogy megragadjam a kormánykonzol masszív szerkezetét. Eszetlen robaj és hangzavar következett, majd egy pokoli dörrenés és mindenhol víz – felborultunk, tudatosult bennem, majd egy erős rántás, és ismét süvít a szél és áll a hajó. Egy darabig nem álltam fel, csak lapultam a cockpitban, teljesen átázva és görcsösen fogtam a konzolt. Néztem a rohanó felhőket, majd az árbocot, amiről hiányzott a széljelző. A lekötözött vitorlából folyt a tengervíz, amit a szél magával ragadott. Lassan felálltam, és a hullám után fordultam. De a hullám már messze járt, és csak a szél tépte fehér hab maradt utána, hosszan üvöltöttem utána, majd szembefordultam a többivel, és azoknak is ordítottam. Tudom, nem sok értelme van – az óceánt teljesen hidegen hagyja, ki hajózik rajta, vagy épp ki megy le örökre a fenekére –, de a feszültséget ki kellett adni.”

Gábor és Viktória a hajótörés ellenére sikereket is elkönyvelhet: például a féléves út alatt mindössze harmad tanknyi üzemanyagot használtak el, ami kiváló eredmény, és híven szolgálja a környezetvédelmet, amelynek szellemében elindultak az útra.

A házaspár szerint az út legnagyobb tanulsága az, hogy a természetnek hatalmas az ereje, csak a szárazföldi civilizált és biztonságos világunkban ezt könnyen elfelejti az ember. A Rakonczay házaspár szerint a természet tisztelete mellett az is fontos tény, hogy az emberi kitartás nem ismer határokat.

„Az álmunkat semmiképpen sem adjuk fel. Ismét nekivágunk a Föld körülvitorlázásának, egy erősebb, speciálisabb hajóval és a mögöttünk levő több mint 13 ezer kilométeres út tapasztalataival. Legközelebb erősebb, tengerállóbb vitorlással indulunk el, és hogy minden körülmény között maximálisan megbízhassunk benne, mi építjük. Akárcsak 2007-ben az evezős hajónkat, amivel a világon második legjobb idő alatt áteveztük az Atlanti-óceánt, a hajóval pedig itthon megnyertük a Magyar Formatervezési díjat.” – jelentette ki Gábor és Viktória.

Dakó Andrea, a WWF Magyarország kommunikációs igazgatója is sikernek könyveli el az utazást a hajótörés ellenére: „Örömmel tölt el, hogy Viki és Gábor vállalták, hogy útjuk során a környezetvédelemre és természeti értékekre hívják fel a figyelmet. Tapasztalataik nagyon értékesek számunkra, az általuk látottak, tapasztaltak és a képeik mindenképpen nagy szemléletformáló erővel bírnak. A természet erejével szemben tanúsított helytállásuk is büszkeségre ad okot. Reméljük, hogy a jövőben is mellettük állhatunk, amikor ismét megpróbálkoznak Földünk körbehajózásával.”

A házaspár az utazás legizgalmasabb helyének két óceáni szigetet jelölt meg:

„Talán Fernando de Noronha volt, ahol a sziget előtt horgonyoztunk le. Az öbölben mindenhol delfinek úsztak, és mi együtt úsztunk a csapattal. Egy másik nagyon különleges és felejthetetlen sziget Tristán da Cunha. Ez egy két kilométer magas vulkán az Atlanti-óceán déli részén Dél-Amerika és Afrika között, amelynek a teteje rendszerint a felhőkbe vész. Amikor partot értünk, a sziget vezetősége személyesen fogadott minket, köztük a sziget angol kormányzója, aki meg is hívott minket a kormányzói karácsonyi ebédre, ahol találkoztunk francia vulkánkutatóval, angol biológusokkal, indiai orvossal, és számos más érdekes emberrel.” 

 Fernando de Noronha  

Van véleményed? Érdekel egy téma, amiről még nem volt itt szó? El akarod mondani? Csatlakozz Facebook oldalunkhoz és mesélj, kérdezz!