Álmosan várakozik a tétlen este,

Kulcsod csörög a sötétben:

Doboló énekbe kezd halkuló szíve.

Lesegíti kabátod válladról, méreget,

Ámulva átkutatja szemedet.

Szívedben dübörgő vízesés robaja ér körbe,

Csengő szavak csobognak, zuhannak a mélybe.

A reccsenő fagyot mint érett

Gyümölcsöt viszi a víz, valahová mélyebbre...

Kis patakok folynak befelé szívedben,

Valahová messzire.

Át a csonthéjon, ahol ott vagy te.

S ha végére ér patak és szó: virág fakad,

Elvitorlázol szirmot bontva,

Valahová messzire.