Sokat figyelem az embereket. Azt tapasztaltam, hogy az EMBERNEK egyszerűen LÉTELEME, hogy fontosnak érezze magát. Hogy bebizonyítsa, hogy ezért vagy épp azért, de igenis ő KELL valakinek, ergo SZÜKSÉG van rá! Tehát megnyugodhat, hiszen rengeteg oldalról igazolást kapott, hogy bizony-bizony, neki ÉLNIE KELL!

Fontos, hiszen céljai vannak, szorgalmas munkaerő, remek szülő/nagyszülő, hűséges társ, figyelmes barát/haver/cimbora, jó szomszéd, türelmes ügyintéző, vagy csupán csak egy kedves ismerős. Nem beszélve a feladatokról... Hiszen lehet rá számítani az élet bármely területén! Megfelel a munkahelyén, bevásárol, csekket fizet be, barkácsol, ápol, gondoz, törődik, félt, remél, figyel, spórol, oviba megy az unokáért, kedvenc ételeket főz, hivatalos ügyeket intéz, tanácsokat ad, bátorít, óv és szeret. Pedig egyszerűen csak magunknak próbáljuk örökké bebizonyítani, hogy értelme van az életünknek...