A gyengédség olyan, mint a táncművészet: az ember mozdulatokkal fejezi ki érzelmeit. Ezek a mozdulatok igen sokfélék lehetnek a szexuálisan felajzó simogatástól kezdve, a forró ölelésen és a fej megcirógatásán keresztül egészen egy szeretetteljes pillantásig. A párkapcsolati tanácsadó könyvek zsúfolásig telve vannak tippekkel, hogyan és melyik testrészt dédelgessük, csak általában éppen a lényeget nem írják le: minden mozdulat hiábavaló, ha a valódi érzelem hiányzik belőle.

De ez nem csoda, szeretni nem lehet megtanulni könyvekből. Aki az egész életét bosszankodva, mérgelődve éli le, akinek az egész világ ellenség, az nem lesz képes sem kifejezni, sem elfogadni a szeretet. Az emberek egy része csak álmaiban gyengéd, s a másik féltől várja a szerelem kimutatását, anélkül, hogy ő maga megtenné a szükséges lépéseket. Pedig a gyengédség, hasonlóan a szeretethez, olyan, mint a bankbetét: csak azt kapjuk vissza, amit beteszünk – néha plusz kamattal, máskor kis veszteséggel.

Nem tudni pontosan, miért is alakult így az emberi szexualitás, de az bizonyos, hogy a gyengédség igen fontos emberi tulajdonság. Erre példa, hogy a házasságban, illetve tartós párkapcsolatban élők szerte a világon sokkal tovább élnek, mint magányos társaik. Erre a tényre csak félig magyarázat az, hogy fizikai értelemben gondoskodnak egymásról a felek, sokkal többet nyom a latba, hogy érzelmeket kapnak és adnak. Mondhatjuk így is: egy jóéjszakát puszi és fejsimogatás valójában maga az életelixír.

Túlságosan rohanó világban élünk, így magyarázzák a pszichológusok, miért is hiányzik sok pár életéből a gyengédség. Igaz, szeretünk ezzel indokolni mindent, de a szexuális életre és a párkapcsolatokra valóban igen nagy hatással, ráadásául negatív hatással van a stresszes élet. Többek között ettől is érezzük úgy, hogy a férfinak mindig teljesítenie kell, és a darabszám fontosabb, mint a minőség.

A másik ok, hogy a gyengédséget gyermekkorunkban családunkban tanuljuk meg. Ha valaki úgy nevelnek fel, hogy nem látja szülei között a gyengédséget, illetve, ha őt magát nem dédelgetik, akkor felnőtt korában ő sem lesz képes gyengédséget adni és kapni.

Ám soha nem késő! Ugyanis a gyengédség tanulható – amennyiben egy jó partner hajlandó időt és energiát fordítani a kérdésre. Mondjuk este a férj fáradtan, indiszponáltan jön haza, miközben úgy „tudja”, hogy neki mindig „állnia” kell a sarat, adott pillanatban mégis képtelen erre. Ilyenkor van szükség a női praktikákra, empátiára, intuícióra. Éreztetni kell a férjjel, hogy ez így természetes, minden rendben van, nem kell elkapkodni semmit. S ha a férfi ezt megérzi, hirtelen minden átalakul. Figyelme már nem a teljesítményen jár, észre veszi a nő bájait, el kezdi a szépséget keresni benne, figyel rá – vagyis megjelenik a valódi gyengédség.

Sokszor ilyen apróságokon múlik a jó kapcsolat, és a jó szex. A nőnek kell a legtöbb esetben a helyzet magaslatán állnia, de ez nem egyedül az ő feladata! A férfinak is képesnek kell lenni ezt elfogadnia, mondhatjuk úgy is, neki is dolgoznia kell az ügyön!

A következő részben két példát olvashatunk a gyengédség megtanulásáról:

$$998$$