„A hajunk a legfőbb ékességünk!” – mondta nekem nemrég egy idős néni. Igaza van, hiszen az évek megtanítottak arra, hogy a tapasztalat és a kor nagy úr. Vannak, akik balzsamokat, kencéket használnak, vagy lefekvés előtt százszor kifésülik, esetleg összefonva leengedik ablakukból segítve a szőke herceg megpróbáltatásait. Azonban a királykisasszonyoknak is vannak rossz tulajdonságaik. Hiszen mi mást csinálhatna unalmában a hercegnő várva jövendőbelijét és paripáját, minthogy rágcsálja a haját? Zene, forgatás leáll! Micsoda? Rágja a haját? Itt valami sántít! Színésznő elküld, roló lehúz! Bizony, sokan förtelmes szokásnak és látványnak tartják a hajrágást – ami tulajdonképpen a hajbirizgálás egyik formája. Mondhatni a hajrágás a gyermekkori ujjszopogatás felnőtt változata. A folytonos hajrágás komolyabb betegségekhez is vezethet, mint például a hajevéshez, orvosi szakszóval a trichophagiához. E kényszercselekvés gyomorfájdalmakat, hányást okoz, valamint komoly gasztroenterológiai problémákhoz vezethet. Arról nem beszélve, hogy a gyomorban felhalmozódhatnak a meg nem emésztett szálak, amelyek egy nagyobb gumóvá összeállhatnak. De nem minden hajbirizga betegség! A hajpödörgetés például egyszerű flört is lehet. Általában a nők akkor sodorgatják hajkoronájukat, mikor éppen flörtölnek, valakit el akarnak csábítani. A véletlenül szembehulló hajtincsek tudatalatti üzenetet közvetítenek a partnernek: a rakoncátlan tincsek eligazítása jelzi, hogy a nő nyitott a flörtre – a haj hátravetése, megérintése egyenlő a szexuális felhívással. Hajunk egy copfba tekergetése szexuális elfojtottságot jelent, a tarkó szabadon hagyása pedig a férfiben bizalmunkat erősíti. Flört közben sokan nem is veszik észre, és oldalra fordítják a fejüket. Ez általában érdeklődést, flörtnél bátorítást jelent a partner számára. Azonban ha valaki szorosan füle mögé simítja vagy energikusan rendezgeti frizuráját, az általában a „menj innen!” kategória. Azonban a haj birizgálásának létezik súlyos esete is. A kényszeres szőrtépés, vagyis a trichotillomania. Bele tartozik, a haj-, az arc- (szemöldök, szempilla) vagy a test bármely területén lévő szőr folytonos tépkedése. Ilyen esetben a beteg pontosan tudja, hogy nem szabadna a haját, szőrzetét tépkednie, mégis belső kényszere elhatalmasodik viselkedésén. Gyermekkorban egyforma arányban van jelen fiúknál és lányoknál, felnőttkorban sokkal inkább a nőket érinti. E mondatra egyszerű laikusként reagálva egyből eszembe jut a folytonos szőrtelenítés, talán a csupasz divat is közrejátszhat a felnőtt nők ilyesfajta betegségének kialakulásában. A feltűnő hajtépegetés mellett több tünete van ennek a betegségnek: - Feszültségérzet közvetlenül a hajtépés előtt, vagy abban az esetben, ha megpróbál az ingernek ellenállni - Megnyugvás, elégedettség, vagy boldogságérzet a hajtépést követően - Kopasz foltok jelenléte a hajtépés területén - A hajhagyma vizsgálgatása, hajcsavargatás, hajszálhúzogatás a fogak között, hajrágás, vagy hajevés (trichophagia)
