Hajhullás

2009. 10. 25.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

Születésem után nem sokkal, szőke fürtök lógtak a fejemről, de egyáltalán nem érdekeltek. Később hiába barnultak be, továbbra sem voltam hajlandó foglalkozni velük. Azonban amikor a végzetes serdülőkorba léptem, valami afelé hajtott, hogy nagy felhajtást rendezzek a hajkoronám körül.

Hajlamos voltam hosszan időzni a tükör előtt, hogy lehetőleg egyenletesen vigyem fel a hajzselét, és aztán minden tincset úgy állítsak, ahogy jónak látom. Később mindenféle más hajra valót is kipróbáltam a kócosító hajkrémtől a hajhabon át a hajegyenesítő pakolásig. Ma már belátom, hogy kár volt ekkora felhajtást rendezni azért, hogy minden hajszálam a megfelelő irányba hajoljon.

Most már a hajszolt életmódnak köszönhetően, a hajnali rutin meggyorsítása miatt rövidre nyírtam a hajam. Bár sokan azt hajtogatják, hogy egy kicsit hosszabban jobban állt, de jelenleg hajthatatlan vagyok az ügyben. Sokkal kényelmesebb, és takarékosabb is, mert nem kell rá semmilyen hajfixáló.

Azóta a barátnőm az ágyban való sóhajtozás közben nem tudja a hajamat markolászni, és bárhogy is óhajtja, nem növesztem meg még akkor sem, ha jobban áll. Persze nem akarom sutba hajítani az ízlését, de így sokkal keményebbnek érzem magam. Mintha erősen hajaznék a Szökés című sorozat egyik főszereplőjére, aki után hajtóvadászatot indít egy csomó zsaru, és mindig csak egy hajszálon múlik, hogy nem ér véget a hajsza, de így a nézők tovább hajrázhatnak neki.

De hamarosan hajszál híján maradok, és elér a hajhullás. Később végleg elúszik az a hajó, amely a dús séróm iránti reményemet jelenti. És hiába hajítok utána egy kötelet, nem valószínű, hogy el fogom érni. Szerény hajlékomban várom majd, hogy bizonyos szerektől új hajtásokat hozzon a fejem. Úgy fogom naponta hajszálpontosan megszámolni a hajszálaimat, akár egy hajcsár.

Attól fogok félni, hogy kopaszságom miatt kihajítanak a munkahelyemről és hajléktalan leszek. A hajbajom el fogja hajtani a nőket is, akik többé már nem hajbókolnak majd nekem. A tudattól csak hajlott háttal a fogom maradék hajamat tépni. De mikor előveszem majd a borotvát, hogy az utolsó száltól is megszabaduljak, eszembe jut majd a megnyugtató gondolat, hogy már a hajam szála sem görbülhet.

 



Szerző

donna.hu



Scroll to Top