Nem is gondolnánk milyen sokunk életében volt már megmagyarázhatatlan élmény. Harminc embert megkérdeztem találomra az Őrs vezér téren, hisznek-e a túlvilági létben, illetve volt-e valamilyen transzcendens élményük? Sokan nem voltak hajlandóak válaszolni, de akik mégis szóba álltak velem érdekes dolgokról beszéltek. Ketten is voltak, akik azt érezték, valamelyik szülőjük náluk járt a halála körüli órákban és elköszönt tőlük.

Egy hatvan körüli hölgy pedig egy egészen különleges történetet osztott meg velem, mely az édesapja halála után történt. Kisfia, aki akkor öt éves volt, többször továbbra is látta őt. Ebben még nincsen semmi különös, hiszen a gyerek és a nagypapa közeli kapcsolatban álltak, lehetett ez nála egy öngyógyító, tudatalatti gyászfeldolgozó mechanizmus is. Egy alkalommal azonban megmagyarázhatatlan dolog történt. A kisfiúnak fürdés közben hirtelen nagyon kellett pisilni. Mivel édesanyja éppen kiszaladt a pizsamájáért egyedül kiszállt és elindult a WC irányába. Útjában volt azonban a hősugárzó, mert akkor még azzal melegítették a fürdőszobát télen. Azt gondolta, olyan szép, pont olyan pirosan parázslik, mint a tábortűz, amelyet apával már számtalanszor lepisiltek. Ha azt le volt szabad pisilni, biztosan ebből sem lesz baj és az izzószálak közé pisilt. Másnap az anya álmában megjelent a nagypapa és elmondta, mi történt, majd hozzátette, vigyázzanak jobban Petikére, mert alig tudta megmenteni az életét. Megvizsgálta a hősugárzó tükrét és rászáradt pöttyöket látott rajta. Megkérdezte Petit, mit csinált, amikor előző nap kimászott a kádból, aki ekkor mesélte el, hogy rápisilt arra a fényes körre, ami a falnál világított, egy kicsit elesett, de semmi baja sem lett és különben is a nagypapa fölsegítette. Péterke többet nem látta a nagyapát, a hölgy pedig azóta hisz a szellemvilág létezésében. Bár a történetnek lehetett racionális magyarázata is, például hogy enyhe áramütést kapott a gyerek, attól esett el, a mama pedig sejtette, mi történt, és azért álmodta, amit álmodott, mégis elgondolkoztató az eset.

Egy másik asszony azt mesélte, hogy amikor meghalt az édesanyja, depressziós lett, ezért ezoterikus terápeutához fordult segítségért. Kapott egy kazettát, hogy mondja rá, mit kérdezne az édesanyjától, ha mégegyszer beszélhetne vele. Amikor visszajátszotta az anyja válaszai is rajta voltak, aki a végén üzente, hogy többet nem tud eljönni, és ne is keresse, mert neki más dolga van a túlvilágon, a lányának meg feladatai vannak még a földön. Mivel a kazettát nem kapta meg elképzelhető, hogy a terápia hipnózisban folyt, az édesanya a terapeuta hangján szólalt meg, azonban a transz állapotban az asszonynak úgy tűnt édesanyja szól hozzá. Ettől azonban megnyugodott és a depressziója is elmúlt.

Meglehet tehát, hogy ezen jelenségek csupán agyunk működésének termékei, amelyek, mint az álomok lelkünk vásznára vetítik azt, amivel sokat foglalkozunk és az is valószínű, hogy az ember lelki rezdülései is szívesen hangolódnak rá ezekre a jelenségekre, hiszen jobb hinni abban, hogy aki meghalt még ugyanúgy létezik egy másik világban dimenzióban.

Mindezek ellenére, áll a tény, hogy ma is sok ember képes meditációban kapcsolatot létesíteni a szellemvilág lakóival, ha valami lényeges dologról van szó, amely találkozásokat valóságosnak élikk meg, és néha az „átlagemberek” is megmagyarázhatatlan eseményeket tapasztalnak. A lélek halhatatlanságába vetett hit pedig végigkíséri az emberiséget kultúrától, vallástól és kortól függetlenül.