Hofi Géza június másodikán lenne 75 éves. Emlékét a rongyosra játszott tévéfelvételek, szállóigévé vált poénjai, egy szobor a Nagymező utcában, és természetesen a közönség szeretete őrzi. Hoffmann Géza 1936. július 2-án született Budapesten. Sikertelenül felvételizett a színművészeti főiskolára az érettségit követően, ezért kétkezi munkásnak állt a porcelángyárba. Az itt töltött öt év alatt iratkozott be Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, és játszott a kőbányai téglagyár színjátszó csoportjában. Diadalútjára a debreceni Csokonai Színházból indult: itt kezdte paródiáit a színtársulat tagjaként. A hatalmas sikeren felbuzdulva visszaköltözött Budapestre, és önálló esteket tartott, immár Hofi Géza művésznéven.

Az igazi áttörést az 1968-as rádiókabaré hozta meg neki, ahol a táncdalfesztivált parodizálta, de minden egyes előadása óriási közönségsiker volt egyedülálló humora és elmésen csípős megjegyzései miatt. Két legnagyobb sikere a Hofélia című önálló est és az „Életem bére” előadás volt. Dalai is népszerűek voltak: a Macskaduett és főleg a Lazítani című sláger igazi örökzöld.

Míg a szocializmusban Hofi borotvaélen táncolt a politikai rendőrség felett, a rendszerváltás után végre az állam is elismerte tehetségét. 1996-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, 1998-ban Kossuth-díjat kapott, 2002-ben Pro Cultura Urbis díjat vehetett át. 2002. április 10-én hunyt el, a Farkasréti Temetőben helyezték örök nyugalomra.