A H Ú S V É T a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe. Jézus feltámadását ünnepeljük a templomokban. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett.
Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt lezárulását jelzi. A böjt után ezen a napon szabad először húst enni. A böjt utolsó hetének neve: „nagyhét”. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos sivatagi böjtjének emlékére, önmegtartóztatásra tanít. Ezt kisebb-nagyobb ünnepek követik, és a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. A húsvéttól a pünkösd utáni szombatig tartó időszakot húsvéti időnek is mondják. A nagyhét a nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig. Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a húsvéti szent háromnap.
Virágvasárnap a húsvétvasárnap előtti vasárnap, nagyböjt utolsó vasárnapja. Jézus bevonulása Jeruzsálembe, ahol a nép ünnepelte. Ilyenkor hagyományosan barkát szentelnek, és körmenetben vonulnak be a templomba. A virágvasárnap szerepe, hogy bevezesse a szent háromnap liturgiáját. A nagyböjti előkészület csúcspontja a virágvasárnap. Ezen a napon a pap a vértanúságot jelképező piros ruhát veszi fel. A misén Máté, Márk, Lukács evangéliumából olvassák fel a passiót, meghatározott rendben.
Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja, az oltáriszentség (eucharisztia) alapításának ünnepe. Ilyenkor minden templomban csak egy mise van, az esti órákban. Tilos bármilyen más mise. A nagycsütörtöki esti misén a pap az örvendezést, ünneplést jelentő fehér ruhában van. A prédikáció után a lábmosás szertartása jön. Ennek hagyománya a Bibliában található, Jézus az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát. A mise után következik az ún. „oltárfosztás”. Ez azt jelképezi, hogy Jézust megfosztották ruháitól. Ennek nincs szertartása, csendes. A mise után általában a templomokban virrasztást szoktak tartani, mondván, Jézus tanítványai elaludtak.
Nagypénteki napon nincs mise. Nagypénteken Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak fel a templomba, és az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az Igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás, nincs elbocsátás.
Nagyszombat napján napközben semmilyen szertartás nincs. A szombat esti misét vasárnap vigíliájának nevezik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi.
1. Fényliturgia (tűz megáldása, majd arról a gyertya meggyújtása)
2. Igeliturgia (kilenc olvasmány, majd megszólalnak a harangok, alleluja)
3. Keresztségi liturgia (keresztelések, megáldják a keresztkutat és a szenteltvizet)
4. Eukarisztia liturgiája (innen sokkal ünnepélyesebben folytatódik a mise )
5. Körmenet (ezzel hirdetik a világnak, hogy feltámadt Krisztus)
Húsvétvasárnap. Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe.
Húsvéthétfő. Ezen a napon sok népszokás él, pl.: a locsolkodás, a hímes tojások ajándékozása. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt.