Egy ideális világban nem kell korán kelni. Ha mégis, akkor sem vagyunk nyúzottak, álmosak és nincsenek karikák a szemeink alatt. Mindig egy fantasztikus férfi vagy éppen egy gyönyörű nő ébred mellettünk, aki megért, és azokon a bizonyos önbizalomhiányos napokon is imád minket. Sohasem fogy el a tej, nem tűnik el a kádból olyan gyorsan a habfürdő, mindig van egy göncünk, amit felvehetünk és természetesen mindig akkor jön a busz, amikor épp indulni akarunk. Ellenőrök pedig nincsenek, hiszen mindenki becsületes!

Szeretjük a munkákat és a melóhelyünket is. Mindenki kedves és őszinte, a nők ugyanannyit keresnek, mint a férfiak, a nyomtatóból sosem fogy ki a papír, és mindig minden elkészül határidőre. Sem a hipermarketben sem pedig a postán nincsen sorban állás, a magassarkútól nem ég a talpunk és a lábunkat sem töri fel. Egy ideális világban mindig időben kezdünk el készülődni, nem alszunk el és nem késünk le semmit. Nem vágjuk el magunkat borotválkozás közben, méghozzá azért nem, mert nincs szükségünk semmiféle szőrtelenítésre, hiszen nem nő rajtunk egy szál sem. Csak ott és annyi, ahol és amennyit akarunk! A menstruációs görcsök, a narancsbőr, a pattanások pedig egészen egyszerűen nem léteznek és a hajunk sem nő le soha. A repülők és a vonatok pontosan érkeznek és indulnak, a gyermekeink sosem influenzásak, a szex mindenkivel jó, és éjjel-nappal szállítanak házhoz csokoládét.

De vajon tényleg jó lenne, ha mindig lenne hab a tortán? Ideális lenne, ha semmiért sem kellene megküzdenünk? Érezhetnénk akkor a sikert és az önmegvalósulást? Hogyan ismernénk fel a boldogságot, ha nem tudnánk milyen érzés szomorúnak lenni? Tudnánk milyen érzés meggyógyulni, ha sohasem vagyunk betegek? Tényleg az lenne a jó, hogyha mindig igazat mondanánk? Mi is és a férfiak is? Ha nem bosszankodnánk, és nem lennénk még csak mérgesek sem soha?

A válasz egyértelmű: nem. Semmi sem kell a jelenlegi világunkhoz, hogy tökéletes legyen. Igen, néha elhagynak minket a pasik, nem sikerülnek a vizsgák és mindig lesznek felesleges kilók is. Egy dologról azonban nem szabad megfeledkeznünk: A legideálisabb világ az, amelyben élünk – még akkor is, ha nem pompázik minden darabkája rózsaszínben –, hiszen mi alkottuk ennyire tökéletessé.