- Nem sokkal az esküvő után feleségem szív és gyomor panaszokkal kórházba került – folytatja Ferenc –, azóta is betegeskedik. Előfordul, hogy a nejemnek be kell menni a kórházba, a fiam a barátaival kirándul valamerre, és én, akik mindig is a családi fészek melegségére vágytam egyedül ülök otthon, s nem tudok mihez kezdeni magammal.

A szülőknek is sok esetben feldolgozhatatlan élményt jelent az elszakadás. Azok az apák és anyák, akik élete gyermekük körül forgott, nehezen lépnek túl ezen. Elengedik ugyan gyermeküket, segítik őt az önálló élet kialakításában, de ezzel egy időben úgy érzik, hogy életük kiürült és értelmetlenné vált. Ez az életérzés könnyen válhat különböző pszichés zavarok – például depresszió – talajává, komolyabb esetekben pszichoszomatikus betegségek is kialakulhatnak.

A szülőktől való leszakadás különösen problémás a csonka családok és a zárt családok esetében. A zárt családokra az jellemző, hogy kevés barátjuk van, ritkán járnak társaságba, a családtagok szinte minden idejüket együtt töltik. Amikor egy ilyen családból „kiröppennek” a gyermekek, a szülők élete ténylegesen kiürül, hiszen megszűnnek legfontosabb kapcsolataik. De az innen kikerülő gyermek helyzete is nehéz és bizonytalan, a családban nem volt lehetősége arra, hogy megtanulja a kapcsolatépítés és -tartás szabályait.

A gyermekét egyedül nevelő anya helyzete szintén nagyon nehéz. A legtöbb esetben az anyának anyagi nehézségekkel küszködve kell gyermekét felnevelnie, sok mindenről le kell mondania. Mivel ráhárul a gyermeknevelés minden gondja, kevés ideje jut önmagára, pihenésre. Mindezek miatt szinte „összenő” gyermekével, a világ egyéb örömei kiszorulnak életéből. A gyermekét felnőtt státuszba emeli, olyan érzelmi támogatást vár el tőle, mint amit férjétől szeretne megkapni. Az ilyen anya számára a serdülőkor és a leszakadás maga a pokol, hiszen egy csapásra mindent elveszít, ami kitöltötte az elmúlt éveket.

Ráadásul a családi minta, a szokások öröklődnek. Ha egy gyermek nem tudott sérülések nélkül leszakadni szüleitől, valószínűleg saját gyermekeivel szemben sem fog tudni helyesen viselkedni. A legtöbbször ugyanazokat a hibás viselkedésmódokat alkalmazza – túlzott szigor, érzelmi zsarolás, túlféltés –, mint amit szüleitől látott. Más esetekben átesik a ló túlsó oldalára, és túlságosan engedékeny vagy nemtörődöm lesz.

Ha serdülő gyermekünk durcásan bevágja az ajtót, mindig gondoljunk arra, hogy ebben a helyzetben ő jobban szenved, mint mi, hiszen ő nem érti mi történik vele, miért viselkedik ilyen lehetetlen módon. A lázadó éveket egy kis odafigyeléssel, toleranciával és bizalommal át lehet vészelni, még akkor is, ha egy-egy veszekedés alkalmával ez képtelenségnek tűnik.

Tanácsok szülők részére:

1. Bízzon meg gyermekében. A gyerek csak akkor fog problémáival őszintén Önhöz fordulni, ha érzi, hogy megbíznak benne.

2. Ne döntsön a gyerek helyett, hanem kérdezze meg, hogy szüksége van-e segítségre. Ha a gyerek nem tud válaszolni, kérdezze meg, miben nem vár segítséget – a gyerek általában ezt pontosabban meg tudja fogalmazni, például: ne szólj bele, hogy kivel barátkozom, ne kísérj el az iskolába stb.

3. A serdülő szinte minden kérdésben bizonytalan, hányaveti magabiztossága csak a felszín. Egy-egy problémával szemben – például párkapcsolatok – teljesen határozatlan, ezért szüksége van a tanácsokra. Sok esetben nem tudja eldönteni, helyesen cselekedett-e, máskor nincs bátorsága belekezdeni valamibe. Ilyenkor igényli a szülői biztatást, ha ezt nem is mondja ki.

4. A szülő ne adja fel önmagát, örömeit a gyermeke kedvéért, mert a gyerek számára a legjobb szülő a kiegyensúlyozott lelkivilágú, boldog ember.

5. A szülőnek el kell fogadnia, hogy a leszakadás a gyermek fejlődésének természetes része. Serdülőkorban a gyermeket engedni kell, hogy kipróbálja, amit szeretne, mert csak így tanulhatja meg, hogy felelősséget kell vállalnia tetteiért.

6. Próbáljon meg gyermeke fejével gondolkodni néha. Ha csak önmagából és saját tapasztalataiból indul ki, soha nem fogja megérteni, mit is akar gyermeke.

7. A serdülő fiatal ösztönösen, tudattalanul éli végig lázadásait, ezért a szülőnek kell alkalmazkodnia, és toleránsnak lennie.

8. Beszélgessen minél többet gyermekével, de ne faggassa titkairól, és ne akarjon parancsolni neki.

9. Engedje a gyermeket dönteni az olyan fontos kérdésekben is, mint a pályaválasztás. Lehet, hogy a szülő jobban tudja, hogy mi lenne hosszútávon jobb, de ha kényszerből tanul valamilyen szakmát a gyerek, azt előbb-utóbb úgyis ott fogja hagyni.

10. A serdülőkor a próbálgatás ideje is. Ha a gyerek elszív egy cigarettát vagy megkóstolja az alkoholt, az még nem jelenti azt, hogy cigarettázni és alkoholizálni fog. A durva letolás ilyen esetekben többet árt, mint használ.

Kapcsolódó anyagok:

$$1964$$

$$1975$$