Alapvető szabály, hogy gondoljunk nemdohányzó társainkra, de ez oda-vissza működik, hiszen akinek nem lételeme a nikotin, az is lássa be, hogy egy „cigista” nem bír ki órákat a bűzrúdja nélkül. Tény, hogy a füst káros az egészségre, de el kell fogadni, ha a másik fél néha-néha rágyújt, ettől még nem feltétlenül válik egy füstmentes ember passzív dohányossá.

Az utcai cigizés már elfogadott dolognak számít – nem úgy mint régen –, bár manapság egyre több országban büntetéssel „honorálják” a nyilvános helyen bűzölgőket. Ügyelni kell arra is, hogy sétálás közben úgy tartsuk ciginket, hogy azzal ne égessük ki mások ruházatát. A füstölgés végeztével a csikket ne pöcköljük el egy laza mozdulattal, hanem először nyomjuk el, és úgy dobjuk bele a kukába. Erdős, füves területen pláne oda kell figyelni arra, hogy eloltsuk a cigit, hiszen könnyen tüzet okozhat.

Szórakozóhelyen egyértelmű, hogy a hamutartó a megfelelő eszköz a csikk elnyomására, de ne tároljuk benne a felesleges szemetet, vagy az üres cigis dobozt. Olyan helyen, ahol táncolni is lehet, lehetőleg a párunkkal táncoljunk, ne a cigarettánk társaságában, mivel ez veszélyes mások testi épségére nézve. Sehová ne lépjünk be égő cigarettával, és ha nyilvános helyen – étterem, kávézó – tábla tiltja a dohányzást, akkor inkább menjünk ki az utcára bűzölögni, így elkerülhetjük a félreértéseket.

Társaságban először a nőket, majd az idősebb férfiakat kínáljuk meg, de ne magunk vegyük ki a cigarettát, hanem a kibontott csomagot nyújtsuk feléjük, és ugyanarról a lángról csak két cigit szabad meggyújtani egyszerre. A szivarozóknak, és a pipázóknak inkább adjuk oda az öngyújtót, vagy a gyufát. Az idegenektől való tűzkérést az utcán lehetőleg mellőzzük, de ismerősök között kérés nélkül is illik tüzet adni.

Vendégségben az illem szerint a házigazdának kell a cigarettáról gondoskodnia, de ezzel egy a baj: nem biztos, hogy ő tudja, ki milyen márkát részesít előnyben. A házigazda nyugodtan kiszellőztethet, de ezt feltűnés nélkül tegye, és ne jegyezze meg még azt sem, ha terjeng a lakásban a füst. Ám ha tudjuk, hogy a házigazdák nem dohányoznak, mejünk a szabadlevegőre rágyújtani. Étkezés közben is hanyagoljuk „kis barátunkat” addig, amíg mindenki be nem fejezte az evést, és a legideálisabb, ha asztalbontás után gyújtunk rá. Társalgás közben ügyeljünk arra, hogy pár lépésnyire álljunk a többiektől, és ne fújjuk a füstöt a többiek arcába, pláne ne gyerekekre, vagy kismamákra.

Nem illik a hüvelyk és a mutatóujjunk között összecsípve tartani, és mohón szívni a cigit, inkább lazán tartsuk. Szintén nem ajánlott a bűzrudat folyamatosan a szájban tartani, bár sok férfinak megvan ez a rossz szokása, mely eléggé modortalan. Autóban, taxiban illik a vezetőt, vonaton az utastársainkat megkérdezni, hogy nem zavarja-e őket füstölgésünk. A legjobb, ha minden esetben megkérdezzük a környezetünkben lévőket, hogy rágyújthatunk-e, és ha nemleges választ kapunk, akkor illik ezt tiszteletben tartani.

Tehát vannak, akik szívják, és vannak, akik nem – de kénytelenek a bagósok füstjét elviselni –, mégis mindkét tábornak oda kell figyelni a másikra, így mindenki elégedett lesz, az egyik nem fog elepedni egy szál cigiért, míg a másik nem fog morgolódni a bűzrúd mardosó szaga miatt.

Kapcsolódó anyagok:

$$4167$$

$$3290$$

$$2479$$

$$2433$$