Jó gyerek – rossz gyerek

2008. 05. 24.
Ez a cikk elmúlt egy éves, így elavult lehet.

Gondolok például arra a két és féléves kislányra, akit apja megvert, s a gyermek belehalt a bántalmazásba. Rossz gyerek volt: nem tudta megtanulni a nevét, sem a lakcímét. A rokonok, szomszédok is hasonlóan vélekedhettek erről – és sok más hasonló – gyerekről, mert nem tettek feljelentést korábban, hogy az apa rendszeresen veri a gyerekét. Úgy gondolhatták, megérdemli az a kölyök.

 Kevésbé egyértelmű, hogy mi a bűne hazánkban 100 ezer gyermeknek, aki azt kapja büntetésül, hogy nem ehet eleget. Hazudtak? Loptak? Káromkodtak? Ki tudja? Mindenesetre nem érdemlik meg az ételt, s épp ezért nem is nagyon adakozunk a Gyermekétkeztetési Alapítványnak.

Viszont az a kislány, aki nyolcévesen kezdett drogozni és tízéves korától az utcán árulja testét, már egyértelműen rossz gyerek. Latin-Amerikában az utcák zsúfolásig telve vannak ilyen büdös kölykökkel, úgy kell nekik, nem érdemlik meg sem a szeretet, sem a gondoskodást!

Vagy Elefántcsontparton, Libériában és Sierra Leonéban! Ott 10-12 éves fiúcskák fegyverekkel mászkálnak az utakon, és ha valaki nekik nem tetszik, akkor levágják a kezét, vagy a lábát. Beléptek a gyermekhadseregbe, s a drogoktól elbódult aggyal bántalmazzák a felnőtt embereket. Mit érdemel egy ilyen gyerek?

És az a kambodzsai hatéves fiú, aki egy dobozban lakik az utcán, napközben pedig egy bányában dolgozik? Nagyon, de nagyon rossz lehetett, hogy ilyen sorsra jutott, és hogy nincs senki, aki segítséget nyújtana neki.

A világon percenként 4 gyermek hal éhen. Ez amolyan halálbüntetés. Mert ezek a gyerekek sokkal gonoszabbak, mint a felnőttek: ennél nagyságrendekkel kevesebb embert ítélnek halálra és végeznek ki világszerte. Mi a bűnük?

Mert ugye, ők a bűnösök? Mi felnőttek jók vagyunk, tudjuk a kötelességünket, vállaljuk a felelősséget, védelmezzük a gyengéket…

És ilyenkor, gyereknap tájékán, ugye nemcsak a saját imádott gyermekünknek veszünk ajándékot, és visszük ki a rendezvényekre, hanem gondolunk a többi gyermekre is? Akik nem olyan szerencsések, hogy megismerhessék az anyai szeretetet, akiket soha senki nem véd meg, akikre a kutya sem figyel, akik éheznek, fáznak…

Évközben pedig eltesszük a kinőtt ruhákat, és rendszeresen eljutatjuk a szegényekhez, amennyire erőnkből telik adományozunk ennek-annak, felszólalunk, ha halljuk, hogy a szomszéd veri a gyerekét, civil szervezeteket alapítunk, hogy kiálljunk az igazságtalanságok ellen…

Vagy lehet, hogy ezek a gyerekek mégis jók?

És mi vagyunk a rosszak?

A gyermeknaphoz:

$$562$$

$$569$$



Szerző

donna.hu



Scroll to Top