A nézelődő reklámtábla lényege, hogy egy kamerával felveszi az éppen őt bámuló arcát, kielemzi, megállapítja, hogy nőről vagy férfiról van-e szó, és ezek alapján a megfelelő reklámot mutatja be. Vagyis nem kell a férfiaknak hüvelygombás plakátot nézegetniük, míg a nőknek sem kell majd a falfúró gépek új generációjával megismerkedniük.
A felsimerő kamera egy kiállításon
Az új reklámtábla kitalálói – szingapúri termék egyébként – feltehetően sok cég figyelmét felkelti majd, elvégre mindenki azt akarja, hogy célközönségéhez jusson el a reklámja. Több fő szempont is van, ilyen például a célközönség neme, életkora, vagyoni helyzete, stb., és ezek közül az első kihívásra tud választ adni az A*Star cég találmánya. Másik fő előnye, hogy rögtön statisztikát is készít: számolja hányan és kik nézegették.
Igazából természetesen akkor lenne tuti a dolog – a gyártók szempontjából –, ha rögtön az életkort is meghatározná a gép, és egyben a zsebeinkben is tudna turkálni. Az élekor valószínűleg nem lehetetlen, hiszen az idős arcnak más a formája, mint a fiatalé – például az áll és orr távolságából jól lehet következtetni. Az anyagi helyzet már más, talán a ruházat alapján lehetne következtetni, ám mint tudjuk, ez nem feltétlenül mutatja a valóságot. Mindenestre érdekes lesz, ha mindez megvalósul egyszer.
A reklámozók eme szép új, 21. századi világában egészen érdekes lesz majd a reklámtáblákat figyelni. Csak megállunk a buszmegállóban és nézzük, ahogy a digitális tábla elé állnak a várakozók, és rögtön tudjuk, kivel is van dolgunk, és hogy hogyan gondolkodnak róla a cégek. Fiatal egyetemista lány esetében megjelenik egy könyvreklám, de ha a gép észreveszi, hogy márkás ruhában van, akkor azonnal bedob egy méregdrága parfümöt. Egy csóró pasas megkapja a hitelintézet reklámját, a nyugdíjas nénike a szupermarket leértékelt csirkefar-hát akciójáról értesül, míg elsötétül a képernyő, amikor egy hajléktalan toporog a kép előtt.
Egy idő után feltehetően meg is szólalnak majd a táblák, köszönnek illedelmesen, elbeszélgetnek a nézelődővel, kipuhatolják, mire is kíváncsi, és ez alapján adnak ki egy reklámot:
– Tiszteletem, asszonyom! Milyen rosszkedvű ma! – kezdi a tábla.
– Áh! A férjem! Megcsal az a disznó, azt hiszem!
– No csak! Ez igazán szomorú! Talán segítene, ha vásárolna valami szexi fehérneműt?
– Nem, az nem jó. Már rég nem szexelünk…
– Akkor javasolnék egy kis gyógy-vásárlást! Nézze csak ezt a bevásárlóközpontot, mennyi mindent kínál…
– Nem is rossz ötlet!
– De előtte egyen egy kis csokit, tudja, az oldja a feszültséget…
De itt még nem tartunk. És hogy hazánkban eljutunk-e valaha is erre a pontra, az igazán kérdéses. Egy kamerával felszerelt táblát az első napon megrongálnának, lefújnák festékkel a lencsét. Még valószínűbb, hogy az első órában ellopná valaki az egészet…