Az iskola, a tömegtanítás folytán képtelen az egyéni, a természethez, a gyermek hajlamához megfelelő nevelésre. A legtöbb szülő pedig, az ő tudatlanságában, amelyben ártatlan, mert sehol sem volt alkalma a helyes gyermeknevelést megtanulnia – nem tudja! Pedig a dolog nagyon egyszerű!

Egyszerűnek is kell lennie, mert a gyermeknevelésnek a szülő természetes, veleszületett képességének kell lennie. A természet okvetlenül gondoskodik a szülő ösztönszerű nevelési képességéről! Az állatok mind igen kitűnően nevelik a fiókáikat, legalábbis sokkal jobban, mint az emberek. Csak figyeljük meg, miként neveli a fecske vagy az oly ostobának tartott tyúk az ő fiókáit!

Az igaz, hogy ezeknek sokkal könnyebb. Az állatmamák és állatpapák nem távolodtak el olyannyira a természettől. Az emberek annyira benn élnek a természetellenes, helytelen életben, és gondolkodásban, hogy csak a gyermekneveléstanon, a pedagógián, a gyermektanulmányi tudomány tengernyi ismeretein keresztül láthatják némileg az igazságot, a helyes, a természetes gyermeknevelést, ami voltaképpen az olyan egyszerű, de örök életű Rousseaux-i mondásban találja alapjait: „Retournons a, la natur!” Vissza a természethez!

Ebben  a három szóban mindig meg fogja találni a helyes természetes nevelés irányát! Ahogy a fecske tanítja repülni a fiókáit, ahogy a tyúk neveli a csirkéit – talán az ember is tudni fogja nevelni a gyermekeit, ha vissza tud egy kicsit nyúlni a természethez. A sok, cifra, mesterkélt játék, amit a gyermek meg sem ért, aminek nem örül – amit hamar megun – amit felnőttként választunk a gyermeknek, sokszor mit sem ér!

Többet ér az egyszerű, a természetből vett játék. Egy szál virág, csiga, színes kavics, állatok, bogarak, növények, homok, víz, csak rá kell terelnünk a gyermek figyelmét a természet szépségeire, és meg kell mutatnunk, hogy kell vele játszani, mint ahogy a macskamama mutatja a kiscicáknak, vagy mint a tyúkocska a kiscsirkéknek.

Persze sokkal kényelmesebb a játékboltból valami gépet vásárolni, amelynek komplikált kerekei búgnak, forognak, értelmetlenségükkel elkábítják a gyermeket és megszoktatják vele már jó korán, hogy nem érdemes gondolkodni!

Az ilyen játékok már korán elnyomják a gyermekben az egyéni tehetségeket, tisztán a lélek nélküli butaságot, az élvezet értelmetlen behabzsolását nevelik a gyermekbe, amely azután az ifjúkorban, az ürességben, az élvhajhászatban fog megnyilvánulni. Minden gyermeket önálló individumnak kell tekintenünk, akinek rejtett lelki tulajdonságait és képességeit természetből szedett játékokból, szórakozásokból válasszuk ki, és fejlesszük tovább!

Kapcsolódó anyagok:

$$2325$$

$$2339$$

$$2365$$