Az ismeretlen lényről szóló legendák nagyon régóta élnek a Himalájában, számtalan serpa – nepáli bennszülött - látni vélte a különös élőlényt. A leírások arról számolnak be, hogy a valami nagy és veszedelmes, jobb nem is találkozni vele. Az első rajzok is a serpák beszámolói alapján készültek.
1832-ben a Bengáli Ázsia-társaság Lapja közölt egy beszámolót, mely B. H. Hodgsontól származott. A történet szerint egy magas, két lábon járó lényt láttak, akinek hosszú, sötét haja volt. Maga Hodgson nem látta, csak a kísérői, így végül úgy gondolta, hogy valószínűleg csak egy orángután volt. Az ominózus találkozásra Észak-Nepálban került sor.
Az első hivatalos feljegyzés a jeti lábnyomáról 1889-ből származik, L. A. Waddel őrnagy nevéhez fűződik. Az úriember állítólag egy óriási lábnyomra bukkant utazása során, és ekkor mesélték el neki a helyiek a jeti történetét, így tehát azt állította, hogy a majomember lába nyomára bukkant.
Ezek után bizonyos időközönként felröppent a hír, hogy valaki látta, vagy látni vélte, hogy talált egy fogat, egy csontot, de mindig kiderült, hogy olyan kacsa az egész, mint a Loch Ness-i szörny:: vagy rajta kívül nem látta senki, kézzel fogható bizonyíték pedig nincsen. Legutóbb 2001 tavaszán állt elő néhány angol kutató, hogy találtak egy szőrcsomót, melyet állítólag a jeti hagyott hátra. A DNS vizsgálatok alapján nem tudták azonosítani a tulajdonost, ami bizonyos, hogy nem emberi szőrről van szó, és hogy egy ismert emlősével sem egyezik a DNS. Talán mégis megcsíptük a rejtőzködés nagymesterét, az óriási jetit?
A mendemondák szerint a jetik olykor nőket rabolnak maguknak, ám a helyi lakosság ezt mindig tagadta. 1956-ban történt különös eset szerint a hegyek között a helyiek egy kis gyerekre találtak, aki Maugli módjára a vadonban nevelkedhetett. A serpák úgy vélték, hogy jeti és ember keveredéséből születhetett a fiú, ezért meg akarták ölni, ám egy angol milliomos hölgy, aki hogy, hogy nem (!), épp ott tartózkodott a környéken, megvette a gyereket, és magával vitte Katmanduba.
A kisfiút ketrecben kellett tartani, ugyanis borzasztóan vad volt, mindenkit megharapott, aki csak a közelébe ment. Miután megfürdették, és rendbe tették, rájöttek, hogy meglehetősen európai vonásokat mutat, majd egy kis nyomozással kiderítették, hogy egy 1949-ben eltűnt amerikai turistanő lehetett az anyja. Egy este a gyerek állítólag rémisztően hangos fütyülésbe kezdett, majd reggelre eltűnt. A ketrec rácsai szét voltak feszítve, az őrök pedig megcsonkítva hevertek a helyszínen. Aligha tehette a gyerkőc. Hogy akkor ki? Mindenki úgy vélte, hogy csak a jeti lehetett.
Egyesek számára a bizonyítékok azt sugallják, hogy egy főemlősről, emberszabásúról lehet szó, esetleg egy eddig ismeretlen medvefajról. Ám a tudósok zöme elégtelennek minősítette a bizonyítékokat, és úgy döntött, hogy az egész csak legenda.
Mindenki azt hisz, amit akar, ám nem csak a Himalájában keringenek történetek különös emberszabásúakról. Ausztráliának, Kanadának, Mongóliának, sőt az USA-nak is meg van a maga nagy szőrős majomembere – például a Big Foot, alias Nagy Láb -, de léteznek hasonló legendák Dél-Amerikában is. Kérdés viszont hogyan rejtőzhet el egy óriási emlős szemeink elől manapság, és hogyan lehetséges, hogy soha nem került elő egyetlen tetem, sem semmilyen "tárgyi" bizonyíték?
Kapcsolódó anyagok:
$$2875$$
