Lengyelország sajátos hagyományokkal ünnepel, de mindenütt másképpen. Náluk az advent négy vasárnapja a Krisztusra való várakozás négyezer évét jelképezi. Advent kezdetén készítik az otthonokban a karácsonyi díszeket almából, dióból, tojáshéjból, csokoládéból stb. A lengyel karácsony nem annyira az ajándékozást, inkább a családi összetartozást erősíti.

Szenteste napján délben még böjtösek az ételek, de az esti nagy ünnepi vacsora már tizenkét fogásból, mindig páros számúból állhat. A tizenkettes szám jelentheti az év hónapjait vagy az apostolok számát. Amikor feljön (kigyullad) a betlehemi csillag, kezdődhet a Wigilia (a virrasztás). Az országrészekben ugyan mások a szokások, de minden lengyel tartja magát a helyi hagyományokhoz. Az asztalterítő alá helyezik a szalmát, a jászol jelképét. A vacsora az oplatek (ostya) közös fogyasztásával indul, azaz mindenki letör belőle egy darabkát. Aztán jönnek a sültek, a halak, a céklaleves, egyebek. Teát és almabort isznak hozzá. Zakopanéban népzenészek szórakoztatják a vendégeket. Édességnek sokféle süteményt, kalácsot szolgálnak fel – egyik jobb, mint a másik.

Írországban ajándékozással, fadíszítéssel és a karácsonyi misével telik a karácsony. Ami különbözik más népekétől, hogy ötvözik a katolikus, kelta pogány és az anglikán protestáns hagyományokat. December 8-án bezárnak az iskolák, és kezdődik a nagy bevásárlás. A karácsonyi vacsorát hetekkel korábban készítik elő, ugyanis a plum pudding és a mince-pie ízeinek összeérésére, valamint a fűszeres hús pácolására időre van szükség. Aztán jöhetnek az angolszász ételek, mint a pulyka, a sonka vagy az áfonyaszósz. A család minden tagja három darab ánizsos süteményt kap: egyet karácsonykor, egyet újév napján, egyet vízkeresztre. Vendégszeretetük jelképeként pedig a ház elé tejet és kenyeret raknak ki, és nyitva hagyják az ajtót.

A St. Stephen Day december 26-án az első keresztény mártír napja. Ilyenkor apró ajándékokat osztanak a család szolgáltatóinak: postásnak, tejes embernek, szemetesnek. Dublinban e napon pantomim előadásokat tartanak szerepcserével, tehát a női szerepeket férfiak játsszák, és fordítva a Csizmás Kandúrban, a Hamupipőkében vagy a Csipkerózsikában.

Ősi kelta szokásra utal az ökörszem vadászata. Ma már tilos, de régen a fiatal fiúk addig nem mentek haza, amíg néhány madárkát nem fogtak. Aztán korán reggel ijesztő maszkokban, női rongyokban vitték a madarakat házról-házra. Ott elénekelték a Wren Boys kezdetű dalt. A szokásnak az az eredete, hogy a druidák az ökörszemek repüléséből jósolták a jövőt.

Január 6-án vége az ünnepeknek, de kiskarácsony napja, a nollaig bheag a nők karácsonya. E napon a férfiak veszik kézbe a háztartást, a nők pihennek vagy kocsmáznak, a gyerekek pedig megajándékozzák anyjukat és nagyanyjukat.