Szóval a szenteste utáni naptól a nő már annyi fáradságot sem vett, hogy viszonozza a köszönésem. Hogy ő miért volt megsértődve, azt a mai napig nem tudom. Volt olyan, hogy bejött a konyhába ahol a párommal ültünk, és leült nekem háttal, csak a haját birizgálta a poharamba, és a páromat kérdezgette. Ekkor már a párom is kezdett paprikás hangulatba lenni, mivel látta, hogy semmibe vesz a "mádám". Fogtuk magunkat, bementünk a hálószobába a picivel együtt, és inkább ott kuksoltunk. Persze én morogtam, de a párom csak annyit mondott, hogy úgy is elmennek, nem jöhetnek hozzánk többet, hadd ne csináljon cirkuszt.

Persze neki könnyű volt, mivel a 90% -át nem élte át, mert dolgozott, meg aludt. Abban megegyeztünk, hogyha egy rossz szót is szólnak elmenetükkor akkor nagyon befogok olvasni nekik. De erre nem került sor. Lehet látták, hogy kezdem a végét járni.

Utolsó nap az apósom elköszönt tisztességesen, puszival. A nő kivonult, és szerintem az após szólhatott neki, mert a lépcső házból, odavakkantott egy "sziasztokot". Amikor ezt elmeséltem a páromnak eléggé ideges lett, és úgy döntött, hogyha legközelebb beszél az apjával elmond neki mindent, többek közt azt, hogy tanítsa meg a nőjét viselkedni, és ez az én lakásom is, ne tekintsenek rám bejárónőként, sem levegőként.

Amikor végre hármasban maradtunk itthon, átbeszéltük töviről-hegyire az egészet. Az, hogy nálunk nem aludhatnak, az biztos. Még azt nem döntöttük el, hogy látogatóba beengedjük-e őket. Ez majd a telefonbeszélgetés után eldől. Én tényleg nem értem az okát, hogy mi lelte a nőt, de már nem is érdekel. Az nem világos, hogy a kiskutyám mit ártott, mert idáig nem zavarta, most meg egyfolytában hajtotta, ha azt hitte nem hallom. Persze oda szóltam érte. Az tuti, hogy innentől a sarkamra állok, hiszen nem velük kötöttem össze az életem, nem vagyok köteles eltűrni őket!!!

Hála az égnek,a párom is megvilágosodott,és megunta őket. Köszönöm még egyszer, hogy erőt adtatok!!!!

Csilien