A kaszt a jogok vagy előjogok öröklődésén alapuló, rendkívül zárt társadalmi csoport. Különböző történelmi korokban az egyes társadalmak legfelső, legtöbb előjoggal rendelkező rétege, például: arisztokrácia a kasztra jellemző vonásokat viselt magán, de a társadalom legalávetettebb csoportjai is elkülönülhettek kasztként. Ezek után, sajnos, bármennyire is szeretnénk azt állítani, hogy kasztok ma már nincsenek, nem igazán mondanánk igazat. Mert, bár hivatalosan már Indiában is eltörölték a kasztokat közel 60 éve, még ma is ezen társadalmi osztályok mentén navigálnak az emberek (az elmúlt évben a lakosságnak alig 1 %-a házasodott a kasztján kívül). Ráadásul ez nem csak Indiában van így.
Indián kívül Japánban, Koreában, Jemenben, Pakisztánban, Latin-Amerikában is sokáig tartották magukat ezek a társadalmi osztályok, melyek általában arra voltak jók, hogy szinte az élet minden területén gátolják az emberek szabad fejlődését, mivel már születésük egy-egy családba előre meghatározta egész életüket. Ám ezek alapján azt lehet mondani, hogy szinte minden kultúrának megvoltak a kisebb-nagyobb hasonlóságot mutató társadalmi berendezkedései. Elég, ha az európai feudalizmusra gondolunk, ahol szintén ritkán lett a jobbágy fiából – ne adj isten, lányából – arisztokrata, feltéve, hogy nem vesszük figyelembe „János vitézt” és hasonló álomkarriert befutó sorstársait.
Tehát a „hagyományokat követő” társadalmakban még a mai napig elfogadott, hogy az emberek nem akarnak osztályukon alul házasságot kötni, és ez kicsiny országunkban sincs másként. Persze itt Cupidó lelkes hívei azonnal elhajíthatják az első köveket a cikk írója felé, de utána gondoljuk csak végig, hogyan választunk párt magunknak. Kevés az olyan nő, vagy akár férfi, aki ne fordulna gyanúsan afelé az őt megkörnyékező nő/férfi felé, aki nála kevesebb jövedelemmel… rendelkezik. Azonnal felébred benne a gyanú, hogy vajon csak a pénze, kocsija, hitelképessége kell majd, vagy csak az érzései. Ez pedig tény. Hisz ritkán látunk egy szívsebészt egy csinoska lányt feleségül venni, aki – teszem azt – mondjuk egy kutyakaja gyárban dolgozik a nyolc általánosával, mert szülei rokkant nyugdíja nem elég a létfenntartáshoz. És azt már nagyanyáink is tudták, hogy csak a mesében megy a királylány a kis kondáshoz, vagy fordítva. Egyszerűen más környezetben szocializálódva, más szokások közt felnőve, nagyon ritkán fordul elő, hogy az ilyen kapcsolatok működőképesek lennének hosszú távon is.
Persze itt is el kell ismernünk, hogy vannak kivételek, és a gazdag lány meg a szegény fiú (vagy fordítva) boldogan élnek, míg meg nem halnak. De lássuk be, hogy ez ritkán jön össze. Tekintve, hogy Cupidó vakon lövöldözi nyilait a mi világunkban, és mostanság bármennyit is erőlködik, nem mindig jár sikerrel, ha a vágy elmúltával csak a csupasz hétköznapok, és vitatkozó felek maradnak, akik a házassági szerződés miatt egymást bizalmatlansággal vádolják. Akár már azelőtt, hogy az oltárig eljutnának…
