feLugossy László művészetét összegző szándékkal csaknem olyan képtelenség, mint megzabolázni az óceánt, mint lecsillapítani a tengert. Nemcsak azért, mert feLugossy életművét maga szétszórja, s így a hangya-tudományú feldolgozásnak határt szab, hanem azért, amilyen. Az írás róla eleve csak töredékes lehet. Tudományos nyelven feLugossy művészetének eleven lényege nem ragadható meg, ezért inkább az érzékletes kifejezésmód a járható út.

Festészet mellett irodalommal, filmmel és zenével is foglalkozik. A hagyományos műfaji kereteket áttörő munkák alkotják oeuvre-jének jelentős részét: ready-made-ek, objektek, happeningek, performance-ok, hang-költemények. A legendás szentendrei underground zenekar, az A. E: Bizottság (1978-1986) alapító tagja, valamint a Vajda Lajos Stúdió meghatározó alakja. Alkotótársak Szirtes Jánossal, számos performance-ot valósítottak meg közösen, amelyeknek egy része feLugossy elementáris erővel ható szövegeire, költeményeire épült.

– Sok nemzetközi fesztiválon léptünk fel Szirtes Jánossal. Érsekújvártól Helsinkiig, Kanadától Japánig, Mexikótól Litvániáig performáltunk. Tolcsván, egy zempléni kis faluban, például az Ős Kaján étterem udvarán zsíroztuk össze a diétázó közönség hangulatát. Az utóbbi időkben általában 2-3 alkalommal lépünk fel évente. Igyekszünk mindig teljesen új műsort kitalálni és megvalósítani, természetesen a tapasztalatainkat is felhasználjuk. Az élő műsorok egyszeriek és megismételhetetlenek, ettől vonzó ez a műfaj. Szeretem a természetességet, a spontaneitást – így vall performanszairól, akcióiról.

Minden, amibe belefog, életet nyer. feLugossy  alkot, hogy kibírja, hogy létezzen, hogy el ne száradjon, hogy ki ne fakuljon, mert a létezés egyetlen bizonyítéka a folytonos alkotás, nem mintha a létezésnek volna szüksége bizonyítékra. Fejest ugrik az ismeretlenbe, közben kételkedik, vajon tényleg ott van-e már, vagy csak bolondozik, maga sem tudja, hol bóklászik. Néha azt hiszi, hogy csak eltévedt – normális módon, mint a többiek, s hogy mindenki józan ésszel megtalálná az utat, csak ő nem. Titkon persze reméli, hogy mégiscsak az ismeretlen kellős közepében jár, ahol az ösvényt senki sem ismerheti, abban a tartományban, ahova nem lehet senkit sem követni.

Festészete a már a 80-as években kialakult motívumainak (nőalakok, kicsavart, elnyújtott végtagokkal; edények, kanalak, ágak, testek) szürrelista komponálásából születik. A tárgyakat antropomorfizálja, az ágyból, a lábosból, lavórból furcsa, kicsavart testű alakok, fekvő figurák lesznek. Ami szinte állandóan változik, az a technika, a felhasznált anyagok. Kísérletezés, játékosság jellemzi ezen a téren, mindent kipróbál, ami a keze ügyébe kerül: legyen az szúnyogháló vagy borotvapamacs. Elementáris erővel vizsgálja, kutatja a tárgyak, testek alakíthatóságát és nem kevés iróniával, olykor öniróniával valósítja meg alkotásait.

A "Jobb lenne, ha elvontabb lenne” című kiállítás anyaga részben figurális, részben gyors gesztusokkal megformált képek, és mint mindig, a rajtuk látható szavakkal közösen hoznak létre egy egységes jelentést.

A Várfok Galéria Várfok Termében a magyar kortárs művészet egyik meghatározó figurájának legújabb műveit tekinthetik meg az érdeklődők február 7-ig.